KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/február
KRÓNIKA
• N. N.: Joe Pasternak Magyar producer Hollywoodban
• Molnár Gál Péter: Kinski
MAGYAR MŰHELY
• Grunwalsky Ferenc: A barlanglakók élete Képeink története
• Báron György: Sok cinkos van szerte a világon Beszélgetés Konrád Györggyel és Makk Károllyal
• Szomjas György: Roncsfilm Forgatókönyv-részlet
GREENAWAY
• Balassa Péter: Prospero lapozgat és vonul
TELEVÍZÓ
• Molnár Gál Péter: Helmer Nóra Hollywoodba megy Greta Garbo
• György Péter: Finom kardigánok Twin Peaks (I-VIII.)
KRITIKA
• Spiró György: Illúziók fogytán A hold hangja
• Márton László: A történelem elvonul Könyörtelen idők
• Békés Pál: Na most mi van? Zsötem

• Kéri László: Pipacsok a fóliában Mi történt velük?
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A hercegnő és a kobold
• Boros József: Szerelmes szívek
• Békés Pál: Visszakézből
• Turcsányi Sándor: Krumplirózsa
• Koltai Ágnes: Meghalsz újra
• Nagy Gergely: Marhakonzerv akció
ELLENFÉNY
• Kovács András Bálint: A legszomorúbb tévéműsor

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Üzenet az űrből

Harmat György

 

Fehér ruhás hercegnő, aki segítséget kér az „intergalaktikus gonoszok” ellen; kedves, emberszabású robot; ősi népmese és lovagtörténet, meg modern western, s mindez science-fiction keretben. Nem, nem a Csillagok háborúját jellemeztem, hanem az Üzenet az űrből című japán filmkészítményt. Ez utóbbiból minden hiányzik, ami Lucas filmjét emlékezetessé tette: a tökéletes apparátus, amely képes a maximális illúziót kelteni, sodró lendület, szellemes elegancia, báj, mesés izgalom, egyszóval: a varázslat.

Egy vonatkozásban mégis jelentősnek tartom e teljesítményt. A jó műben a részletek megváltoztathatatlanok, minden eszköz egymást feltételezi és erősíti. Ebben a filmben viszont ízléstelenek a díszletek, külsődleges a színészi játék, a szituációknak nincs mesei hitelességük és így tovább. Minden mozzanat olyan gyenge, hogy az már-már elismerésre méltó. Az ilyen masszívan rossz műnek is van saját világa. Ajánlhatom tehát azoknak, akik (mint én is) perverz élvezetüket lelik a „totális elhibázottság” komikumában. Fukazaku, a rendező, George Lucas „köpönyegéből” akart volna előbújni, de belegabalyodott.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/06 45-46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7431