KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/február
KRÓNIKA
• N. N.: Joe Pasternak Magyar producer Hollywoodban
• Molnár Gál Péter: Kinski
MAGYAR MŰHELY
• Grunwalsky Ferenc: A barlanglakók élete Képeink története
• Báron György: Sok cinkos van szerte a világon Beszélgetés Konrád Györggyel és Makk Károllyal
• Szomjas György: Roncsfilm Forgatókönyv-részlet
GREENAWAY
• Balassa Péter: Prospero lapozgat és vonul
TELEVÍZÓ
• Molnár Gál Péter: Helmer Nóra Hollywoodba megy Greta Garbo
• György Péter: Finom kardigánok Twin Peaks (I-VIII.)
KRITIKA
• Spiró György: Illúziók fogytán A hold hangja
• Márton László: A történelem elvonul Könyörtelen idők
• Békés Pál: Na most mi van? Zsötem

• Kéri László: Pipacsok a fóliában Mi történt velük?
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A hercegnő és a kobold
• Boros József: Szerelmes szívek
• Békés Pál: Visszakézből
• Turcsányi Sándor: Krumplirózsa
• Koltai Ágnes: Meghalsz újra
• Nagy Gergely: Marhakonzerv akció
ELLENFÉNY
• Kovács András Bálint: A legszomorúbb tévéműsor

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Az „új spanyol film”

Csala Károly

 

Rodero könyve (A 60-as évek „új spanyol filmje”) – az 1981-es valladolidi Nemzetközi Filmhét kiadványaként jelent meg – pontos határok közé helyezi ezt a mozgalmat. Külföldön sokszor még a 70-es évek fordulóján készült filmeket is ide sorolják, holott világosan a Franco-féle ”ál-nyitás” időszakához kapcsolódott e mozgalom (1962–1967).

A „régi” spanyol film: triviális komédiák, olcsó népieskedés, életidegen melodrámák és „birodalmi filmábrándok”. Ezzel fordult szembe a 60-as évek elején indult filmes generáció. A reális életábrázolás vágyával. Vegyes törekvéseket ötvöző reformmozgalmuknak alapos akadályai is voltak, például a cenzúra (már a forgatókönyvet is cenzúrázták!) – bár José María García Escudero, az említett időszak filmfőigazgatója, aki voltaképpen lehetővé tette és támogatta a mozgalmat, sokat tett azért, hogy csak mértékletesen alkalmazzák az előírásokat, ő különben a rezsim embere volt, csak épp elődeinél műveltebb és filmszeretőbb.

Két adat az „új spanyol film” időszakáról: 1962–1967 között 46 új rendező mutatkozott be 86 filmmel! Ebből a termésből vagy 30 mű képvisel értéket, főleg Javier Aguirre, Jaime Camino, Julio Diamante, Basilio Martin Patino, Miguel Picazo, Carlos Saura, Manuel Summers filmjei. A mozgalom azonban kifulladt fél évtized alatt: az „új spanyol film” nem lett rentábilissá, előállott a jól ismert „közönség-válság”; s Franco is újra szigorított rendszerén...

 

 

José Angel Rodero: Aquel ”nuevo cine espanol” de los 60. Ed.: Semana Internacionál de Cine de Valladolid. 1981. 126 oldal.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/02 63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7194