KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/február
KRÓNIKA
• N. N.: Joe Pasternak Magyar producer Hollywoodban
• Molnár Gál Péter: Kinski
MAGYAR MŰHELY
• Grunwalsky Ferenc: A barlanglakók élete Képeink története
• Báron György: Sok cinkos van szerte a világon Beszélgetés Konrád Györggyel és Makk Károllyal
• Szomjas György: Roncsfilm Forgatókönyv-részlet
GREENAWAY
• Balassa Péter: Prospero lapozgat és vonul
TELEVÍZÓ
• Molnár Gál Péter: Helmer Nóra Hollywoodba megy Greta Garbo
• György Péter: Finom kardigánok Twin Peaks (I-VIII.)
KRITIKA
• Spiró György: Illúziók fogytán A hold hangja
• Márton László: A történelem elvonul Könyörtelen idők
• Békés Pál: Na most mi van? Zsötem

• Kéri László: Pipacsok a fóliában Mi történt velük?
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A hercegnő és a kobold
• Boros József: Szerelmes szívek
• Békés Pál: Visszakézből
• Turcsányi Sándor: Krumplirózsa
• Koltai Ágnes: Meghalsz újra
• Nagy Gergely: Marhakonzerv akció
ELLENFÉNY
• Kovács András Bálint: A legszomorúbb tévéműsor

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Másnap háború volt

Nagy Zsolt

 

Másnap háború volt... ezt azonban csak kevesen sejtették 1940 őszén-telén egy orosz kisvárosban. A kamasz lányok és fiúk nem politikával szerettek volna foglalkozni, hanem egymással, a szerelemmel, nagy sétákkal, az első csókkal. De a politikum szüntelenül betolakodik életükbe, áthatja mindennapjaikat, elválasztja őket egymástól, kialakítja a félelem légkörét. A gondtalan diákévekre a sztálini terror sötét árnyéka borul, Iszkra, Zina és Vika, a három barátnő sorsa tragédiába torkollik. A szüntelen „éberség” közegében elég egy ártatlan eszmefuttatás az „ártatlanság bizonyítása” alapján felépülő, „jogrendről” ahhoz, hogy egyikük funkcionárius anyja másikuk apját, a neves repülőgép-tervezőt feljelentse. A rosszhírű „nagy fekete autó” és a bőrkabátosok annak rendje és módja szerint már a következő nap hajnalán megjelennek, és miután apját elvitték, Vika ellen is megindul a rágalomgépezet, amely végül az öngyilkosságba kergeti. Az internált apa és az értelmiségi származás mellett olyanféle bűnei is vannak, hogy jobban szereti Jeszenyint mint Majakovszkijt, hogy élni, szeretni akar. Ez viszont ebben a megdermedt világban, ahol szinte mindent a szabályok, a fegyelem, az uniformizálás logikája vezérel, nem lehetséges.

Emelt fejjel biztosan nem, csak a vakhit által elkábítva, a jól kitapintható hierarchia megfelelő helyen a megfelelő szerepet eljátssza. És ezt kiválóan mutatja be ez a Borisz Vasziljev kisregényéből készített realista „glasznoszty-film”. Az, hogy a film fele miért fekete-fehér, a másik fele pedig miért színes – homályban marad. Az ábrázolt korszak pedig, úgy tűnik, egyelőre félhomályban. Mert Libereckij mérnök esetében a „fatális félreértés” tisztázódik, és visszatér otthonába, de mindenki tudja, hogy nem az ő sorsa a tipikus.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/11 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4911