KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/február
KRÓNIKA
• N. N.: Joe Pasternak Magyar producer Hollywoodban
• Molnár Gál Péter: Kinski
MAGYAR MŰHELY
• Grunwalsky Ferenc: A barlanglakók élete Képeink története
• Báron György: Sok cinkos van szerte a világon Beszélgetés Konrád Györggyel és Makk Károllyal
• Szomjas György: Roncsfilm Forgatókönyv-részlet
GREENAWAY
• Balassa Péter: Prospero lapozgat és vonul
TELEVÍZÓ
• Molnár Gál Péter: Helmer Nóra Hollywoodba megy Greta Garbo
• György Péter: Finom kardigánok Twin Peaks (I-VIII.)
KRITIKA
• Spiró György: Illúziók fogytán A hold hangja
• Márton László: A történelem elvonul Könyörtelen idők
• Békés Pál: Na most mi van? Zsötem

• Kéri László: Pipacsok a fóliában Mi történt velük?
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A hercegnő és a kobold
• Boros József: Szerelmes szívek
• Békés Pál: Visszakézből
• Turcsányi Sándor: Krumplirózsa
• Koltai Ágnes: Meghalsz újra
• Nagy Gergely: Marhakonzerv akció
ELLENFÉNY
• Kovács András Bálint: A legszomorúbb tévéműsor

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Dobrányi Géza (1921-1990)

Lőrincz József

Részlet Lőrincz József operatőr búcsúztatójából.

 

Nincs közöttünk olyan, aki ne volna adósa. Ha az elmúlt évtizedekben valamire vitték a magyar operatőrök, akkor abban a Magyar Filmlaboratóriumnak és személy szerint Dobrányi Gézának igen nagy része van.

Még köztünk vannak, szerencsére, néhányan olyanok is, akik tanúi lehettek, amint az első magyar színesfilm elkészítésénél bábáskodott. Ők mesélik nekünk, fiatalabbaknak, hogy a Ludas Matyi éjszakákon át nem engedte haza Dobrányi Gézát: személyesen kívánt jelen lenni az első hazai színes játékfilm laborálási munkáinál...

Nemzetközi tekintélyként ismerték el külföldön is: nagy filmnyersanyag-gyártó cégek vezető munkatársai is figyeltek szavára egy-egy nemzetközi tanácskozáson, vitás kérdésekben nem mellőzték a véleményét. S ebből a tekintélyből sok haszon származott az egész magyar filmgyártásra is. De mi, operatőrök, idősebbek és fiatalok, hazai földön vagy külföldön munkálkodó filmkészítők korántsem csak szakmai tekintélye miatt szerettük és tiszteltük őt. Vitákban békéltető volt, mindenkivel szót tudott érteni, és ővele is mindenki szót értett. A mérleg nyelvének szerepét játszotta sok elkeseredett összeszólalkozásban, érdekek összecsapásában. S ami szinte páratlan tulajdonság: az érdekek között biztos érzékkel, hibátlan erkölcsiséggel tudott igazságot tenni.

A fiatalabbaknak már nem, de az idősebb kollégáinak még tanára is volt ő a főiskolán. Én személyesen úgy emlékszem vissza rá abból az időből, mint két-három kivételes tanárom egyikére. Arra figyelmeztetett, hogy még valamikor a főiskolás évek alatt sajátítsa el az operatőri mesterségre készülő fiatalember mindazt, amit a pályán majd megkövetelnek tőle. Azt mondogatta: „Nem szeretném, ha majd ezekkel a problémákkal kellene foglalkoznunk, amikor évek múlva összehoz bennünket a sors a laborban. Lesz ott majd épp elég egyéb gondunk...” Megvolt a képessége, hogy mindig szem előtt tartsa a jövőt.

Azt szeretnénk, ha az a szellem, amit ő képvisel, mindörökre itt maradna köztünk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/10 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4712