KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/február
KRÓNIKA
• N. N.: Joe Pasternak Magyar producer Hollywoodban
• Molnár Gál Péter: Kinski
MAGYAR MŰHELY
• Grunwalsky Ferenc: A barlanglakók élete Képeink története
• Báron György: Sok cinkos van szerte a világon Beszélgetés Konrád Györggyel és Makk Károllyal
• Szomjas György: Roncsfilm Forgatókönyv-részlet
GREENAWAY
• Balassa Péter: Prospero lapozgat és vonul
TELEVÍZÓ
• Molnár Gál Péter: Helmer Nóra Hollywoodba megy Greta Garbo
• György Péter: Finom kardigánok Twin Peaks (I-VIII.)
KRITIKA
• Spiró György: Illúziók fogytán A hold hangja
• Márton László: A történelem elvonul Könyörtelen idők
• Békés Pál: Na most mi van? Zsötem

• Kéri László: Pipacsok a fóliában Mi történt velük?
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A hercegnő és a kobold
• Boros József: Szerelmes szívek
• Békés Pál: Visszakézből
• Turcsányi Sándor: Krumplirózsa
• Koltai Ágnes: Meghalsz újra
• Nagy Gergely: Marhakonzerv akció
ELLENFÉNY
• Kovács András Bálint: A legszomorúbb tévéműsor

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Bizonytalanságban

Koltai Ágnes

Jutalomjáték ez a film: Jerzy Radziwillowicz színészünnepe. A történelmi idol, a márványember és a vasember itt érik igazi filmszínésszé, a nagy lengyel triász méltó tagjává. A triumvirátus – Cybulski, Olbrychski, Radziwillowicz – úgy uralja a háború utáni lengyel filmet, mint a politika a társadalmat. Ha akarnák, se tudnának szabadulni tőle. ók hárman a lengyel sors megtestesítői; Olbrychski átvette Cybulski mitikus szerepét s vele az elszalasztott lehetőségek örök mardosását, Radziwillowicz pedig férfiasán fájdalmassá érlelte ezt. Ő már nem szerepet játszik, nem a történelmi szerepet formálja újra, hanem a szenvedés elviselésének lehetőségeit mutatja meg.

Waldemar Krzystek filmjében, a Bizonytalanságán a Honi Hadsereg tisztjét alakítja, aki megszökik a börtönből, s hét esztendőn át bujkál a szocialista rendőrség kitartó kopói elől. Példás büntetés várna rá, nemcsak őt, hanem azt az eszmét is el akarják pusztítani, ami a háború alatt a „másik oldalra”, a Honi Hadsereghez űzte. Hét év bujkálás egy nedves pince koporsónyi titkos rekeszében; hét év hiábavaló tespedtsége; hét év korhadó reménysége. Talán ilyen nekikeseredett volna Maciek (Cybulski) is, ha akkor nem lövik le hátulról (Hamu és gyémánt), s alkalmi kedvese elbújtatná. Lesomfordálna a pincébe, kezében a bádogpohárral és... Nem, ő azonnal elvesztené a türelmét, feladná magát, mert csak halni tud. Radziwillowicz várni és kicsit türelmetlenül tűrni is. S a hirtelen rehabilitálás után még azt is megérti, hogy a szabadság is lehet mérhetetlenül szomorú.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/02 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4048