KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/február
KRÓNIKA
• N. N.: Joe Pasternak Magyar producer Hollywoodban
• Molnár Gál Péter: Kinski
MAGYAR MŰHELY
• Grunwalsky Ferenc: A barlanglakók élete Képeink története
• Báron György: Sok cinkos van szerte a világon Beszélgetés Konrád Györggyel és Makk Károllyal
• Szomjas György: Roncsfilm Forgatókönyv-részlet
GREENAWAY
• Balassa Péter: Prospero lapozgat és vonul
TELEVÍZÓ
• Molnár Gál Péter: Helmer Nóra Hollywoodba megy Greta Garbo
• György Péter: Finom kardigánok Twin Peaks (I-VIII.)
KRITIKA
• Spiró György: Illúziók fogytán A hold hangja
• Márton László: A történelem elvonul Könyörtelen idők
• Békés Pál: Na most mi van? Zsötem

• Kéri László: Pipacsok a fóliában Mi történt velük?
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A hercegnő és a kobold
• Boros József: Szerelmes szívek
• Békés Pál: Visszakézből
• Turcsányi Sándor: Krumplirózsa
• Koltai Ágnes: Meghalsz újra
• Nagy Gergely: Marhakonzerv akció
ELLENFÉNY
• Kovács András Bálint: A legszomorúbb tévéműsor

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Frantz

Varró Attila

Frantz – francia-német, 2016. Rendezte és írta: Francois Ozon. Kép: Pascal Marti. Zene: Philippe Rombi. Szereplők: Paula Beer (Anna), Pierre Niney (Adrien), Ernst Stötzer (Hoffmeister), Marie Gruber (Magda). Gyártó: Mandarin Films. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 113 perc.

 

Míg Fassbinder példáját követve az amerikai queer cinema élvonalában Todd Haynes hajtott végre egyfajta szerzői fazonváltást álomgyári melodrámák remake-jeivel (Távol a mennyországtól, Mildred Pierce), a francia térfélen Francois Ozon szánta el hasonló lépésre magát: a 8 nő Minnelli-stílusjátéka és az Angel kissé Cukor-mázas regényadaptációja után immár egy konkrét hollywoodi opusz, a pazar Ernst Lubitsch-életmű mélypontjának tekinthető Broken Lullaby (1932) szolgál friss műve kiindulópontjául.

A Raphaelson-Lubitsch álompáros együttműködését indító bombasztikus pacifista melodrámát azonban Ozon nem csupán átírja, de át is tükrözi személyes feldolgozásában. Egy igen elegáns és termékeny forgatókönyvírói ötlettel előbb elmeséli az eredeti sztorit (egy első világháborús francia veterán a fegyverszünet után felkeresi egy elesett német katona gyászoló szüleit, akihez rejtélyes és meglehetősen személyes kötődés fűzi), majd főhőst vált és a megözvegyült mátka látogatásával a párizsi ifjú családjánál a központi motívumok variációján keresztül ismét felmondja, egyúttal átértelmezi az alaptörténetet. A beszédes című Frantz így nem csupán a francia/német háborús tragédia és következményei közé helyez egyenlőségjelet (lásd a Kabaréból ismert sörkerti induló-jelenet Marseilles-verzióját), de Lubitsch programfilmjét egy bonyolult érzelmi kapcsolat árnyalt és szívszorító krónikájává varázsolja – sőt egy bravúros ellipszis segítségével még diszkrét queer-olvasattal is felruházza. Miközben Ozon kontrasztos fekete-fehér képsorain francia és fritz, férfi és nő, bűnös és áldozat olvad egyetlen komplex Tao-emblémába, időnként kiszínesedő jeleneteiben a fikciók és fantázia édenkertje éppen a szomorú valóság művészi átformálását, gazdagítását kínálja gyógyírként a veszteség és vágy monokróm kínjaira.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/05 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13194