KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/február
KRÓNIKA
• N. N.: Joe Pasternak Magyar producer Hollywoodban
• Molnár Gál Péter: Kinski
MAGYAR MŰHELY
• Grunwalsky Ferenc: A barlanglakók élete Képeink története
• Báron György: Sok cinkos van szerte a világon Beszélgetés Konrád Györggyel és Makk Károllyal
• Szomjas György: Roncsfilm Forgatókönyv-részlet
GREENAWAY
• Balassa Péter: Prospero lapozgat és vonul
TELEVÍZÓ
• Molnár Gál Péter: Helmer Nóra Hollywoodba megy Greta Garbo
• György Péter: Finom kardigánok Twin Peaks (I-VIII.)
KRITIKA
• Spiró György: Illúziók fogytán A hold hangja
• Márton László: A történelem elvonul Könyörtelen idők
• Békés Pál: Na most mi van? Zsötem

• Kéri László: Pipacsok a fóliában Mi történt velük?
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A hercegnő és a kobold
• Boros József: Szerelmes szívek
• Békés Pál: Visszakézből
• Turcsányi Sándor: Krumplirózsa
• Koltai Ágnes: Meghalsz újra
• Nagy Gergely: Marhakonzerv akció
ELLENFÉNY
• Kovács András Bálint: A legszomorúbb tévéműsor

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A zátony

Sepsi László

The Reef – ausztrál, 2010. Rendezte: Andrew Traucki. Szereplők: Damian Walshe-Howling, Adrienne Pickering, Zoe Naylor. Forgalmazó: Budapest Film. 85 perc.

Az ezredforduló óta a tömegfilmes óriásszörnyek elsõszámú élõhelyét a televíziós trashfilmgyárak jelentik – élen a SyFy Channel évrõl évre bizarrabb crossovereivel –, míg az angolszász mozis fõsodor néhány poszt-9/11-es traumafilm (A köd, Cloverfield) kivételével lényegében negligálta a témát. Mindezzel párhuzamosan a függetlenfilmes szcéna rátalált a hetvenes évek ökohorrorjának hagyományaira és a Nyílt tengeren trendindító kamaradrámája óta számos pályakezdõ alkotó folytatta a modernista zárt szituációs drámák és a természeti fenyegetések attrakciós mozijának összeházasítására tett kísérleteket. A lényegében egy mangrove-fán játszódó Halál a mocsárbannal indult Andrew Traucki második filmjével sem hagyta el a megkezdett utat: az eleve tájközpontú ausztrál exploitation alapvetéséhez, a Véres hétvége címen nemrégiben remake-elt Long Weekendhez igazodva.A zátony ezúttal egy farkaséhes fehér cápa elé veti magánéleti feszültségekkel teli mikroközösségét, hogy aztán bergmani szenvtelenséggel vigye vászonra az érzelmi és fizikai kelepcébe került hõseinek vergõdését. A látszólag teljességgel inkompatibilis zsánerek találkozásában „a félelem megeszi a lelket” kegyetlen kulcsmondata jelenti a közös nevezõt: a mocsármélyen ólálkodó krokodilok, lerobbant Ford Pintókat ostromló bernáthegyik és a végeláthatatlan óceánban ragadt párocskákból csemegézõ cápák egytõl egyig az érzelmi döntésképtelenség fenyegetõ megtestesülései, amelyek végül nem csupán azokra csapnak le, akik határhelyzetbe kerülve csak bénultan lubickolnak, de azokra is, akiket társaik így magukkal rántanak. A Véres hétvége és a Halál a mocsárban után Traucki mozija újfent egy zátonyra futott párkapcsolat tragédiájával erõsíti az ozploitation egzotikus szubzsánerét, titokban tartott terhesség és kapcsolatmentõ nyaralás után egy szakítás utáni huzavona résztvevõit tesztelve a természet lágy ölén.

Extrák: semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/09 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10774