KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/február
KRÓNIKA
• N. N.: Joe Pasternak Magyar producer Hollywoodban
• Molnár Gál Péter: Kinski
MAGYAR MŰHELY
• Grunwalsky Ferenc: A barlanglakók élete Képeink története
• Báron György: Sok cinkos van szerte a világon Beszélgetés Konrád Györggyel és Makk Károllyal
• Szomjas György: Roncsfilm Forgatókönyv-részlet
GREENAWAY
• Balassa Péter: Prospero lapozgat és vonul
TELEVÍZÓ
• Molnár Gál Péter: Helmer Nóra Hollywoodba megy Greta Garbo
• György Péter: Finom kardigánok Twin Peaks (I-VIII.)
KRITIKA
• Spiró György: Illúziók fogytán A hold hangja
• Márton László: A történelem elvonul Könyörtelen idők
• Békés Pál: Na most mi van? Zsötem

• Kéri László: Pipacsok a fóliában Mi történt velük?
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A hercegnő és a kobold
• Boros József: Szerelmes szívek
• Békés Pál: Visszakézből
• Turcsányi Sándor: Krumplirózsa
• Koltai Ágnes: Meghalsz újra
• Nagy Gergely: Marhakonzerv akció
ELLENFÉNY
• Kovács András Bálint: A legszomorúbb tévéműsor

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Dobolj ha tudsz!

Alföldi Nóra

Zvijezda je roden – szerb, 2009. Rendezte és írta: Vanja Kovaćević. Kép: Pablo Ferro Zivanović. Szereplők: Vanja Kovačević, Marija Jovanović, Aleksandra Sisić, Miloš Popović. Gyártó: Intermedia Network. Forgalmazó: Odeon. Feliratos. 75 perc.

 

Egyesek szerint a dobos a bandában nagyjából ugyanaz, mint egy hangmérnök a forgatáson; hátul megbújva adja az alapzajt a műremekhez. Vanja Kovačević szerb rendező nem hangmérnök ugyan, de valamiért előszeretettel lógatja bele saját szakemberét vagy éppen annak bundás puskamikrofonját képkivágataiba, jelezvén, hogy dokumentumfilmje mögött mégiscsak áll egy stáb. Jó tudni ezt, mert mind kezdeményezése, mind filmje frusztrálóan minimalista koncepció mentén építkezik: a Dobolj, ha tudsz című 75 perces szösszenete arról mesél, hogyan rakott össze egy Decemberist tribute-bandát, valamint tanult meg a nulláról dobolni ennyi idő alatt. Csinálj filmet, csinálj zenét – mint a mellékelt ábra is mutatja, manapság ennek nem kell nagy feneket keríteni, az eszközök hozzáférhetőek, a laptop-táskában ott a stúdió (és a vágószoba), a zsebben ott a kamera, a nyersanyag korlátlan, próbateremnek jó a hangszigetelt lakás is. Ráadásul napjainkban sokkal menőbb dolog kisközönség előtt exkluzív szeretet-koncerteket adni, mint elérhetetlen olümposzi istenként stadionokban ugrálni.

Kovačević ki is használja ezt a szerény hozzáállást, szorgosan követi projektjének fejlődéstörténetét, házistatívjára szerelt kamerájával gondosan rögzíti a próbafolyamatokat és saját küzdelmét a hangszeren. Rockumentary-jét eközben jó tempóban, klasszikus vonalvezetéssel (a banda megálmodásától a mindent eldöntő, feszültséggel teli első fellépésig) szervezi, anyagát alkalmanként telefonos felvételekkel egészíti ki. A Dobolj, ha tudsz mindazonáltal ízig-vérig barkácsmunka, a videómegosztóknak és közösségi portáloknak köszönhető do-it-yourself trend fénykorában majdhogynem túlzásnak tetszhet a szedett-vedettség bája, pár kattintást azonban mindenképpen megér.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/03 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10567