KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/január
KRÓNIKA
• Takács Ferenc: Tony Richardson

• Jeles András: Küzdelem Napló
SPIKE LEE
• Turcsányi Sándor: New York fényei
FOLYTATÁSOS TÖRTÉNELEM
• Szilágyi Ákos: Tévé-Borisz és Videó-Misa Folytatásos történelem (2.)
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: A DeMille-örökség Pordenone
ROSSELLINI
• Bikácsy Gergely: Vulkán, jégcsap, könnyek Rossellini és a Stromboli
KRITIKA
• Spiró György: Egy műfaj, ami nincs Száműzöttek
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Rosalie vásárolni megy
• Turcsányi Sándor: Hamis a baba
• Schubert Gusztáv: Kősikoly
• Kovács András Bálint: A Halászkirály legendája
• Hegyi Gyula: Harley Davidson és a Marlboro Man
• Fáber András: Csak egy lövés
• Sneé Péter: Doc Hollywood
• Bíró Péter: Leszámolás Kis-Tokióban
• Békés Pál: Delicatessen
• Tamás Amaryllis: Visszatérés a kék lagúnába
KÖNYV
• Takács Ferenc: Össz-kelet-európai szemle MOVEAST – 1.
ELLENFÉNY
• György Péter: A háború

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Barátnők

Kostyál Andrea

Mes copines – francia, 2006. Rendezte: Sylvia Ayme. Írta: Joanna Giger. Kép: Yves Dahan. Szereplők: Stéphanie Sokolinski (Manon), Djena Tsimba (Djena), Léa Seydoux (Aurore), Anne-Sophie Franck (Marie). Gyártó: Récifilms / Axel Films / Scope Invest. Forgalmazó: Paradigma. Feliratos. 90 perc.

 

Női trendmagazinok szerelmi rovatai, a vaskos szex-szakirodalom ihlette ezt a habkönnyű kis francia komédiát, melyben egy fészekaljnyi tini lányka esik át azon a bizonyos tűzkeresztségen: a Barátnők című alkotás a testiség orákulumát nagy vonalakban vezeti elő a pubertáló közönségének. A férfi és nő vagy nő és nő egyesülésének hermetikusan elzárt titkait, mindazt, amit a mostani harmincasoknak annak idején a Legénybúcsú kanos opusza próbált bemesélni – azzal a különbséggel, hogy ez a darab képes elkerülni az obszcenitást, és alpári humorral sem dobálódzik, jóllehet van vaj a füle mögött.

Az örökzöld témát, a felnőtté, nővé válás fájdalmas kálváriáját ostobán viccelődve és döbbenetes naivitással tálalja. Szimpatikus kis hősei egy iskola amatőr tánccsapatát alkotják, a négy lánynak azonban a színre lépő nyurga sihederek mellett a veszedelmesen közeledő táncversennyel is meg kell birkózniuk. A feladat azonban itt és most nem csak az, hogy szalagavatóig mindenki veszítse el az ártatlanságát, – az szinte már plágium lenne –, hanem a dicsőség, elismerés megszerzéséért, az énkép mellett darabokra tört önbecsülés visszaszerzéséért folyik itt a harc. A fiatalok bedobnak hát apait, anyait és gyakran a törölközőt is, csakhogy összeálljon a koreográfia. Színészpalántái dekoratívak, helyesek, divatos sportkollekcióikban csak úgy villódznak a márkajelzések és a feszesen izmos hasfalak. Adott tehát egy fajsúly nélküli, esemény- és cselekménydús film, ami a blődli párbeszédei, a sztereotip kliséorgiái és az amatőr rendezés ellenére sem fogja a Playboy mellett a matrac alatt végezni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/01 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8865