KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/január
KRÓNIKA
• Takács Ferenc: Tony Richardson

• Jeles András: Küzdelem Napló
SPIKE LEE
• Turcsányi Sándor: New York fényei
FOLYTATÁSOS TÖRTÉNELEM
• Szilágyi Ákos: Tévé-Borisz és Videó-Misa Folytatásos történelem (2.)
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: A DeMille-örökség Pordenone
ROSSELLINI
• Bikácsy Gergely: Vulkán, jégcsap, könnyek Rossellini és a Stromboli
KRITIKA
• Spiró György: Egy műfaj, ami nincs Száműzöttek
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Rosalie vásárolni megy
• Turcsányi Sándor: Hamis a baba
• Schubert Gusztáv: Kősikoly
• Kovács András Bálint: A Halászkirály legendája
• Hegyi Gyula: Harley Davidson és a Marlboro Man
• Fáber András: Csak egy lövés
• Sneé Péter: Doc Hollywood
• Bíró Péter: Leszámolás Kis-Tokióban
• Békés Pál: Delicatessen
• Tamás Amaryllis: Visszatérés a kék lagúnába
KÖNYV
• Takács Ferenc: Össz-kelet-európai szemle MOVEAST – 1.
ELLENFÉNY
• György Péter: A háború

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Tévémozi

Ötcentes mozi

Karcsai Kulcsár István

Az irodalom a színház történetére, múltjára illő tisztelettel, némi meghatott emelkedettséggel emlékezünk. A mozinak ezzel szemben csak legendája van, kicsit groteszk, enyhén megmosolyogni való, ám mégis küzdelmes múltja. Ezt a hangulatot, a „régi idők mozija” korszakát jól ismerjük Steno filmjéből, Mándy kötetéből. Peter Bogdanovich az Ötcentes moziban az ősforrásig nyúl vissza, az 1910-es évekig, mikor ez a régi mozi virágkorát élte. Szerinte Amerikában „az aranyláz után a mozi volt az utolsó nagy kaland”. Mint a magyar tévében is nemrégiben sugárzott Papírholdban, Bogdanovich ebben a filmjében is kellő érzékkel adagolja a komédiát és a nosztalgikus mozzanatokat, de ezúttal a burleszk stílus is jelentős szerepet kap, ami szintén kedves műfaja a rendezőnek. Főleg a film utolsó harmadában emelkedik meg a két cselekményszálon indított történet, de addig is sok mulatságos dolog történik, méghozzá olyan kiváló színészek előadásában, mint Ryan O’Neal és Burt Reynolds, akik pontosan érzik a múltidézésnek a komikum és a nosztalgia határán mozgó stílusát.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/04 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8236