KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/január
KRÓNIKA
• Takács Ferenc: Tony Richardson

• Jeles András: Küzdelem Napló
SPIKE LEE
• Turcsányi Sándor: New York fényei
FOLYTATÁSOS TÖRTÉNELEM
• Szilágyi Ákos: Tévé-Borisz és Videó-Misa Folytatásos történelem (2.)
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: A DeMille-örökség Pordenone
ROSSELLINI
• Bikácsy Gergely: Vulkán, jégcsap, könnyek Rossellini és a Stromboli
KRITIKA
• Spiró György: Egy műfaj, ami nincs Száműzöttek
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Rosalie vásárolni megy
• Turcsányi Sándor: Hamis a baba
• Schubert Gusztáv: Kősikoly
• Kovács András Bálint: A Halászkirály legendája
• Hegyi Gyula: Harley Davidson és a Marlboro Man
• Fáber András: Csak egy lövés
• Sneé Péter: Doc Hollywood
• Bíró Péter: Leszámolás Kis-Tokióban
• Békés Pál: Delicatessen
• Tamás Amaryllis: Visszatérés a kék lagúnába
KÖNYV
• Takács Ferenc: Össz-kelet-európai szemle MOVEAST – 1.
ELLENFÉNY
• György Péter: A háború

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Sabine, 7 éves

Farkas András

Árvalány bolyong Berlin utcáin, csalhatatlan érzékkel lel rá magányos vagy elveszett emberekre, s miközben minden árvaságra emlékezteti, szőke tündérként röpdös a mindennapok flasztere fölött, és csodálatos átváltozáson megy át: a szeretet gyermeki zsarnokából az érzelmi kisajátítás képtelenségét belátó „érzelmi demokrata” lesz.

Az állami gondozott (nevelőnője születendő gyermekére féltékeny) Sabine önkéntes hányódása, majd megtaláltatása, a kizárólagos szeretet lehetetlen mivoltának felismerését, ennek konfliktusait példázza, egyúttal a döntés és választás magányát, a hatványozott árvaságot s ugyanakkor azt, hogy le kell és le lehet küzdeni a kivetettség, a megalázottság érzetét. Ezzel Sabine szelíd kálváriája messze túlmutat a gyerekfilmeken vagy a könnygázhatású árvasztorikon, mert erkölcsi axiómaként hirdeti meg – nemcsak a gyerekeknek... –, hogy mindenki maga fedezze föl a maga univerzumát, hogy ne mások mondják meg, kicsoda ő; hogy maga kérdezhessen rá: ki látott engem... Így nem pusztán a hála érdemtelenül kötelező kényszere gyűrhető le, hanem a megértés nehéz képessége is elsajátítható. A Sabine... szép és „keserédes” mese a kölcsönös tolerancia megtartó hatalmáról.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/04 48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6466