KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/január
KRÓNIKA
• Takács Ferenc: Tony Richardson

• Jeles András: Küzdelem Napló
SPIKE LEE
• Turcsányi Sándor: New York fényei
FOLYTATÁSOS TÖRTÉNELEM
• Szilágyi Ákos: Tévé-Borisz és Videó-Misa Folytatásos történelem (2.)
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: A DeMille-örökség Pordenone
ROSSELLINI
• Bikácsy Gergely: Vulkán, jégcsap, könnyek Rossellini és a Stromboli
KRITIKA
• Spiró György: Egy műfaj, ami nincs Száműzöttek
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Rosalie vásárolni megy
• Turcsányi Sándor: Hamis a baba
• Schubert Gusztáv: Kősikoly
• Kovács András Bálint: A Halászkirály legendája
• Hegyi Gyula: Harley Davidson és a Marlboro Man
• Fáber András: Csak egy lövés
• Sneé Péter: Doc Hollywood
• Bíró Péter: Leszámolás Kis-Tokióban
• Békés Pál: Delicatessen
• Tamás Amaryllis: Visszatérés a kék lagúnába
KÖNYV
• Takács Ferenc: Össz-kelet-európai szemle MOVEAST – 1.
ELLENFÉNY
• György Péter: A háború

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Juris Podnieks halálára

Könnyű-e filmrendezőnek lenni?

Székely Gabriella

Könnyű-e fiatalnak lenni? – kérdezte 1986-ban egy szovjet filmrendező-operatőr a rigai főtéren gyülekező punkokat, Afganisztánt megjárt huszonéves veteránokat, csecsemőjét ringató fiatalasszonyt, beatkoncertek csápolóit. A világhíressé vált dokumentumfilm bejárta a világ számtalan tévécsatornáját. Moszkvában hosszú sorokban várakoztak a könnyű és nehéz életű fiatalok és öregek, hogy megnézhessék a moziban, hogyan vall egy nemzedék önmagáról, meg a világról, mely felnevelte. A nyolcvanas évek közepe Kelet-Európában amúgy is a nagy nyilvános szembenézések időszaka volt, a megcsillant szabadságtól mámorosan sokan újra hinni kezdték, hogy a világ értelmesen megváltoztatható és megjavítható. Podnieks, a tehetséges és okos dokumentarista már akkor kétkedve szemlélte a lázas nekibuzdulásokat. Tudta, mert elhitte beszélgető partnereinek, hogy nem lesz könnyű újratanulni a becsület, az erkölcs, a lelkiismeret fogalmát. Filmjeit nézve az embernek sosem támadt az az érzése, mintha a riporter már mindent tudna, amikor megkérdezi valamiről az alanyát, mintha csak a tudatlan nézőnek ismételnék el mégegyszer, amivel ők ketten már régen tisztában vannak. Bár az ő filmjében, 1986-ban hangzott el először nyilvánosan a Szovjetunióban, hogy Afganisztánban mocskos háború folyt, mégsem állt be a politikai pikantériákat fürkészők hosszú sorába, a nekibátorodott tabudöntögetők közé, akik sokszor nem is annyira a fájdalmakat, a sérelmeket akarják világgá kürtölni, hanem az a fontos számukra, hogy a kiáltásuk jó messzire hallatszódjék.

A moszkvai puccs évfordulóján a magyar tévében láthattuk felvételeit, a tankokból kimerészkedő kiskatonák rémült tekintetét. Vajon 1991-ben könnyű volt-e fiatalnak lenni?

Juris Podnieks, lett filmrendező, 42 éves korában, búvárkodás közben fulladt a tengerbe, Riga közelében.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/11 03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=587