KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/január
KRÓNIKA
• Takács Ferenc: Tony Richardson

• Jeles András: Küzdelem Napló
SPIKE LEE
• Turcsányi Sándor: New York fényei
FOLYTATÁSOS TÖRTÉNELEM
• Szilágyi Ákos: Tévé-Borisz és Videó-Misa Folytatásos történelem (2.)
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: A DeMille-örökség Pordenone
ROSSELLINI
• Bikácsy Gergely: Vulkán, jégcsap, könnyek Rossellini és a Stromboli
KRITIKA
• Spiró György: Egy műfaj, ami nincs Száműzöttek
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Rosalie vásárolni megy
• Turcsányi Sándor: Hamis a baba
• Schubert Gusztáv: Kősikoly
• Kovács András Bálint: A Halászkirály legendája
• Hegyi Gyula: Harley Davidson és a Marlboro Man
• Fáber András: Csak egy lövés
• Sneé Péter: Doc Hollywood
• Bíró Péter: Leszámolás Kis-Tokióban
• Békés Pál: Delicatessen
• Tamás Amaryllis: Visszatérés a kék lagúnába
KÖNYV
• Takács Ferenc: Össz-kelet-európai szemle MOVEAST – 1.
ELLENFÉNY
• György Péter: A háború

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Választás

Kapecz Zsuzsa

 

Példázatot megfilmesíteni nem hálás feladat, még akkor sem, ha érdekes és látványos a végeredmény. A közönség nem kedveli a tanmeséket, és különösen nehéz ébren tartani az érdeklődését, ha lassan hömpölygő történetet kap, melynek szereplőit egy tettenérhetően öncélú dramaturgia lökdösi egyik konfliktustól a másikig. A cseh ipar felvirágoztatásán fáradozó két pályakezdő mérnök figurája akár egy rossz, hamis, az ötvenes években írt forgatókönyvből maradhatott volna ránk, és az alkotócsapat olyan következetesen utasítja ki belőle a humort, mintha sose találkozott volna Hrabal és Paral hasonló környezetben játszódó műveivel, és a klasszikus cseh filmiskola darabjaival. A szigorú erőlködés a legtöbb jelenet művészi értékét lefokozza, ráadásul a nyomorgó főhős úgynevezett erkölcsi győzelmein ma már egy óvodás is mosolyog, a választásait igazolni kívánt axióma pedig elfogadhatatlan: tanítómestereink azt állítják, hogy a karriervágy és az egzisztenciális biztonságra törekvés minden esetben együtt jár az egyenes gerincek meghajlásával. A csigalassúsággal vánszorgó másfél órai jellemnevelésből csupán Vladimír Smutny operatőr képeinek szép, barnás-borongós tónusai és a fiatal főszereplő, Vladimír Dlouhy lelkes, a lehetetlent saját magával is elhitetni próbáló játéka jelent élményt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/06 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5806