KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/január
KRÓNIKA
• Takács Ferenc: Tony Richardson

• Jeles András: Küzdelem Napló
SPIKE LEE
• Turcsányi Sándor: New York fényei
FOLYTATÁSOS TÖRTÉNELEM
• Szilágyi Ákos: Tévé-Borisz és Videó-Misa Folytatásos történelem (2.)
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: A DeMille-örökség Pordenone
ROSSELLINI
• Bikácsy Gergely: Vulkán, jégcsap, könnyek Rossellini és a Stromboli
KRITIKA
• Spiró György: Egy műfaj, ami nincs Száműzöttek
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Rosalie vásárolni megy
• Turcsányi Sándor: Hamis a baba
• Schubert Gusztáv: Kősikoly
• Kovács András Bálint: A Halászkirály legendája
• Hegyi Gyula: Harley Davidson és a Marlboro Man
• Fáber András: Csak egy lövés
• Sneé Péter: Doc Hollywood
• Bíró Péter: Leszámolás Kis-Tokióban
• Békés Pál: Delicatessen
• Tamás Amaryllis: Visszatérés a kék lagúnába
KÖNYV
• Takács Ferenc: Össz-kelet-európai szemle MOVEAST – 1.
ELLENFÉNY
• György Péter: A háború

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A repülés elmélete

Kis Anna

 

Gondolhatnánk azt is, hogy csöpögősre, kicsit egyszerűcskére sikerült az egyébként kényes alapkérdés érzékenynek szánt feldolgozása. A repülés elméletét nézve azonban felötlik a gyanú, hogy itt mindez talán mégiscsak fordítva működik: a rendező zsarolni próbálja korrekt gondolkodású nézőjét. Fejébe vette, hogy igenis könnyfakasztó filmdrámát csinál, mi több, még ahhoz is ragaszkodik, hogy szívet facsaró zenei aláfestés mellett Kenneth Branagh saját világmegváltó lelkétől vajpuhává olvadt premier plánját kelljen néznem drámai csúcspont gyanánt. S hogy én ezt pisszenés nélkül meg is tegyem, alattomos cselhez folyamodik. Olyan elemien zavarba ejtő témát vág a fejemhez, amellyel kapcsolatban számításai szerint nem veszem majd a bátorságot vadul fröcsögve szitkozódni – egy nyomorék lány szexuális vágyairól lesz szó ugyanis.

Két párhuzamos sors mentén fejti ki alapfilozófiáját a film: Jane tolószékhez kötött, érthető emberi beszédre már alig-alig képes fiatal lány, akinek életcélja az, hogy bármi áron is, de elveszítse kényszerből őrzött szüzességét. Richard sziszifuszi Ikarusz-szindrómában szenvedő önjelölt drámahős, aki krízises életének küzdőteréül ezúttal a repülőgépbarkácsolást jelölte ki. Mindegy mi van, csak mindig más legyen, s bár ezt a sportot sokféle szinten lehet űzni, végelszámolásban a probléma mégis ugyanaz marad. Ha az ember nyomorék, egészséges szexre vágyik, ha van két egészséges lába, akkor jobb volna repülni inkább, ha kínkeserves helyzetbe kerül, sebtiben lelki kriplit jelent, ha pedig olyan drámahős szeretne lenni, amilyenbe még maga is belekönnyezik, akkor nagy nehezen összetákolja a két szárnyon szálló szimbólumszerkezetet, és átengedi a repülés kizárólagos jogát valakinek, akit nagyon szeret. Megannyi szimbolikus sulykolás után is biztos ami biztos, Kenneth Branagh a finisben elárulja még: a repülésnek történetünkben egynél több jelentése van.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/07 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3000