KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/január
KRÓNIKA
• Takács Ferenc: Tony Richardson

• Jeles András: Küzdelem Napló
SPIKE LEE
• Turcsányi Sándor: New York fényei
FOLYTATÁSOS TÖRTÉNELEM
• Szilágyi Ákos: Tévé-Borisz és Videó-Misa Folytatásos történelem (2.)
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: A DeMille-örökség Pordenone
ROSSELLINI
• Bikácsy Gergely: Vulkán, jégcsap, könnyek Rossellini és a Stromboli
KRITIKA
• Spiró György: Egy műfaj, ami nincs Száműzöttek
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Rosalie vásárolni megy
• Turcsányi Sándor: Hamis a baba
• Schubert Gusztáv: Kősikoly
• Kovács András Bálint: A Halászkirály legendája
• Hegyi Gyula: Harley Davidson és a Marlboro Man
• Fáber András: Csak egy lövés
• Sneé Péter: Doc Hollywood
• Bíró Péter: Leszámolás Kis-Tokióban
• Békés Pál: Delicatessen
• Tamás Amaryllis: Visszatérés a kék lagúnába
KÖNYV
• Takács Ferenc: Össz-kelet-európai szemle MOVEAST – 1.
ELLENFÉNY
• György Péter: A háború

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Bean

Turcsányi Sándor

 

Először. Ismerjük Benny Hillt, Tahi Tóth Lászlót, Gálvölgyi Jánost. Szlovák barátaink az ő helyi megfelelőiket, ukrán elvtársaink ugyancsak. Szeszélyes évszakok típusú szórakoztató magazinok elnyűhetetlen hősei, alpári vidékek haramiái. Mr. Bean közülük egy, vele is biztosra lehet menni, tudhassa mindenki, mit kap a pénzéért. Csináltak már az időjárás jelentésből is egész estés mozifilmet. Lehet, hogy az pont nem jött be, de a tutizmus nem épp ijedős voltáról ismerhető fel.

Másodszor. Leginkább néma jeleneteik okán beszélhetünk nevezettekről úgy is, mint Chaplin és Keaton leszármazottairól, leginkább Stan és Pan mai mutációról, pláne ha el akarjuk adni a cuccot. Igaz Mr. Bean kicsit hangosabban fújja az orrát, és az a sok zuhogás, csobogás, egyéb belső hang, mely sertepertélését kíséri, bizony már Dolby Stereoért kiált. Mégis, a nyomorult ha elront valamit és meg szeretné javítani, csorbát köszörülne, hát ott lesi mind, a burleszk összes buta angyala. Mr. Bean, a barom, rátüsszent a híres festményre, mitől fölpattogzik a nemes anyag és semmivé lesz a híres modell arca. Aki rontotta már el főnöke rádiótelefonját, míg az kiugrott a szükségét végezni, hát e film által újra emberi sorba emelkedik. Magyarán az ősburleszk ma is pontosan úgy hat, mint rég, lehet utálni, csak fölösleges, mert úgy is elröhögöd magad.

Harmadszor. A film ezer kópiával indul, szerte az országban már láthatók az óriásplakátok, mozik pénztárablakából les ránk ez a jóravaló tulok. Én butulok. De az angolok sem emlékeznek már, mi az angol humor. Mr. Bean mozija sokkalta, tizennégyszer vagy mennyiszer, nagyobb siker volt, mint a Négy esküvő, egy temetés. Mellesleg hősünk abban is játszott, tán épp ennyiszer kevesebbet. Olvasom a TASSZ jelentését, hogy ma már az angolok is Galla Miklóst nézik, ha erős hazaira vágynak. Egy királyi temetés felér négy esküvővel, alighanem.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/11 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1698