KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/december
KRÓNIKA
• N. N.: Kommersz neorealizmus? Luigi Zampa
• Ember Judit: Koza Dezső halálára

• Ardai Zoltán: Az undor titokzatos tárgya Peter Greenaway
FOLYTATÁSOS TÖRTÉNELEM
• Szilágyi Ákos: A nagy moszkvai szópuccs Folytatásos történelem

• Reményi József Tamás: Igazságtétel? Magyar krónikák
VIDEÓ
• Turcsányi Sándor: Mindenféle múltak Házi videók

• Földényi F. László: Leni Riefenstahl és Az akarat diadala
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: Mistery Train
• Sneé Péter: Túl a Ráktérítőn Csendes napok Clichy-ben
• Székely Gabriella: Vissza Moszkvába Három nővér
• Koltai Ágnes: Holnapelőtt Halálutak és angyalok
• Váncsa István: Virágos, gyertyás, homokos Julianus

• Zsugán István: Mindannyian törökök vagyunk Beszélgetés Xavier Kollerrel
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Monsieur Bard különös óhaja
• Békés Pál: Az utolsó kijárat Brooklyn felé
• Székely Gabriella: Egy külön világ
• Hegyi Gyula: Oly távol és közel
• Turcsányi Sándor: Lányom nélkül soha
• Sneé Péter: Folt a zsákját
• Tamás Amaryllis: A szerelem erejével
• Nagy Gergely: Dinasztiák harca
HÁTTÉR
• Sirály Gergely: Fekete Mozgó

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Revans

Barabás Judit

Politikai krimit látunk – a jelző akár el is hagyható: bűnügyi történetet látunk. Hogy a háttér ezúttal Románia a második világháború idején, és a bűnözők a hírhedt vasgárdisták, akik a bolsevistagyanús lakosság legyilkolása mellett politikai konspirációk részesei és fő végrehajtói – nos, mindez a műfaj szabályain nem változtat. Annál kevésbé, mivel Vasgárda ide, Vasgárda oda, az abszolút főhős – mint már több filmben – Moldovan felügyelő. Bármennyire bizarrnak tűnhet is az állítás, magányában rokona ő Ross Macdonald és Raymond Chandler detektívhőseinek, Lew Archernak és Philip Marlowe-nak. Ám ez a felügyelő romantikus figura: a legvalószínűtlenebb szituációkból is játszi könnyedséggel menekül meg, vív tűzpárbajt tízszeres túlerővel, ugrik robogó vonat tetejére. Minél fantasztikusabbak a helyzetek, hősünk annál rezzenéstelenebb arccal és makulátlanabb eleganciával kerekedik fölül. A szituációk egyre valószínűtlenebb volta és a színész kitűnő alakítása figyelmeztetnek arra, hogy Moldovan felügyelő gáncsnélküli lovag-alakját leheletnyi iróniával fogjuk fel és tekintsük egy kissé a mítosz paródiájának.

A rendező – természetesen – jó filmet akart csinálni, ez majdnem sikerült neki. Elismerésre méltó ügyességgel balanszíroz véres naturalizmus, naiv ideologizálás és a már említett paródiagyanús hang között, és bár mindig hajlandó elmenni a legvégső határig, többnyire megtalálja az egyensúlyt. Követjük a filmet, anélkül hogy figyelmünk lankadna – talán csak a politikai konspirációs tárgyalásoknál fáradunk el egy cseppet –, és feltétel nélkül drukkolunk ennek a rokonszenvesen kesernyés felügyelőnek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/11 39-40. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7664