KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/december
KRÓNIKA
• N. N.: Kommersz neorealizmus? Luigi Zampa
• Ember Judit: Koza Dezső halálára

• Ardai Zoltán: Az undor titokzatos tárgya Peter Greenaway
FOLYTATÁSOS TÖRTÉNELEM
• Szilágyi Ákos: A nagy moszkvai szópuccs Folytatásos történelem

• Reményi József Tamás: Igazságtétel? Magyar krónikák
VIDEÓ
• Turcsányi Sándor: Mindenféle múltak Házi videók

• Földényi F. László: Leni Riefenstahl és Az akarat diadala
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: Mistery Train
• Sneé Péter: Túl a Ráktérítőn Csendes napok Clichy-ben
• Székely Gabriella: Vissza Moszkvába Három nővér
• Koltai Ágnes: Holnapelőtt Halálutak és angyalok
• Váncsa István: Virágos, gyertyás, homokos Julianus

• Zsugán István: Mindannyian törökök vagyunk Beszélgetés Xavier Kollerrel
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Monsieur Bard különös óhaja
• Békés Pál: Az utolsó kijárat Brooklyn felé
• Székely Gabriella: Egy külön világ
• Hegyi Gyula: Oly távol és közel
• Turcsányi Sándor: Lányom nélkül soha
• Sneé Péter: Folt a zsákját
• Tamás Amaryllis: A szerelem erejével
• Nagy Gergely: Dinasztiák harca
HÁTTÉR
• Sirály Gergely: Fekete Mozgó

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Nyugtalanság

Kapecz Zsuzsa

 

Vannak bizonyos tabutémák, amelyeket többnyire nem boncolgatunk szívesen. Látszatra ezek közül választott egyet Lothar Warneke, amikor főszereplőjét a középkorú pszichológusnőt alapos gyanúval rákvizsgálatra küldi. Az ezt megelőző napot és éjszakát együtt töltjük Ingével, és egyre inkább olyan érzésünk támad, hogy itt nemcsak egyetlen taburól van szó. Lassanként kiderül, hogy környezetében egyetlen ember sincs, akinek nemhogy sikeres, de elfogadható lenne az élete, akié viszont rendezett, azé olyan olajozott, hogy az már gyanús. Inge növekvő nyugtalansága jó-néhány nézőre átragadhat, főleg azokra, akik felismerik a filmbeli és az általuk megélt szituációk hasonlóságát. Ennek ellenére mégsem igazán megrázó ez a film, amelynek bevallatlanul is előképe Agnès Varda Cleo öttől hétig című alkotása. Részben azért, mert a megközelítési mód nem egységes s az új hullámot idéző jelenetek közé egykét bántóan naturalista elem került; részben azért, mert éppen az a megnevezhetetlen varázslat maradt ki a megvalósításból, ami az igazán jó művészi alkotások titka, és ami egészen közelivé tenné Inge környezetét, és így a valódi és mély nyugtalanságot felébresztené bennünk. A nyugtalanságnak azonban sok fokozata van, és az érzékeny néző – Christine Schorn visszafogott, helyenként megdöbbentően fanyar, szuggesztív játékának segítségével – elég támpontot kap ettől a filmtől ahhoz, hogy töprengeni kezdjen, és ez nem kevés.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/01 47-48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6710