KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/december
KRÓNIKA
• N. N.: Kommersz neorealizmus? Luigi Zampa
• Ember Judit: Koza Dezső halálára

• Ardai Zoltán: Az undor titokzatos tárgya Peter Greenaway
FOLYTATÁSOS TÖRTÉNELEM
• Szilágyi Ákos: A nagy moszkvai szópuccs Folytatásos történelem

• Reményi József Tamás: Igazságtétel? Magyar krónikák
VIDEÓ
• Turcsányi Sándor: Mindenféle múltak Házi videók

• Földényi F. László: Leni Riefenstahl és Az akarat diadala
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: Mistery Train
• Sneé Péter: Túl a Ráktérítőn Csendes napok Clichy-ben
• Székely Gabriella: Vissza Moszkvába Három nővér
• Koltai Ágnes: Holnapelőtt Halálutak és angyalok
• Váncsa István: Virágos, gyertyás, homokos Julianus

• Zsugán István: Mindannyian törökök vagyunk Beszélgetés Xavier Kollerrel
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Monsieur Bard különös óhaja
• Békés Pál: Az utolsó kijárat Brooklyn felé
• Székely Gabriella: Egy külön világ
• Hegyi Gyula: Oly távol és közel
• Turcsányi Sándor: Lányom nélkül soha
• Sneé Péter: Folt a zsákját
• Tamás Amaryllis: A szerelem erejével
• Nagy Gergely: Dinasztiák harca
HÁTTÉR
• Sirály Gergely: Fekete Mozgó

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Békés ég

Tamás Amaryllis

 

A szovjet légelhárításról készült film az „ésszerű nukleáris politikáért” gondolat propagandája is lehetne, de nemcsak szemléletében nem újszerű, hanem a légelhárítók, a háborús döntéshozók munkájának alátámasztásául sem szolgálhat. Laposan banális, holott a csernobili időszámítás táján lehetne merészebb, őszintébb. A háborús fenyegetettségről infantilisan fecsegni, azt felületesen érinteni, felelőtlenül álkomolykodni – ijesztő ízléstelenség.

Napilapunkban olvasom, hogy bár a béke is történelem, történelemtanításunkban is háborúcentrikusak vagyunk. S én ugyan nem képzelem magam a nézőtéren „a békére vágyó jó embernek”, de azon naivak közé tartozom, akik a túlélés egyetlen alternatívájának a világbéke megegyezéses fenntartását hiszik. A tények ugyanis riasztóbbak a filmen felvetetteknél: a Trident rakéta hatóereje nyolc második világháborút képes produkálni: az akkor felhasznált három megaton-nányi robbanóanyag csak hatezred része a világon ma felhalmozott nukleáris készlet robbanóerejének... Ha ezeket a valóságos tényeket, illetve az ezzel kapcsolatos bonyolult, sokrétű összefüggéseket nem fejezi ki árnyaltan a film, ha a főkonstruktőr figurájában nem találom kortársam gondolatvilágát, ha a tudós megszállottságot merevség és üresség, fásultság és felesleges hősködés pótolja, akkor hiába várom, hogy megismerem akár egy különös környezet teljességét, akár egy számomra ismeretlen világ hétköznapiságát.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/03 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5590