KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/december
KRÓNIKA
• N. N.: Kommersz neorealizmus? Luigi Zampa
• Ember Judit: Koza Dezső halálára

• Ardai Zoltán: Az undor titokzatos tárgya Peter Greenaway
FOLYTATÁSOS TÖRTÉNELEM
• Szilágyi Ákos: A nagy moszkvai szópuccs Folytatásos történelem

• Reményi József Tamás: Igazságtétel? Magyar krónikák
VIDEÓ
• Turcsányi Sándor: Mindenféle múltak Házi videók

• Földényi F. László: Leni Riefenstahl és Az akarat diadala
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: Mistery Train
• Sneé Péter: Túl a Ráktérítőn Csendes napok Clichy-ben
• Székely Gabriella: Vissza Moszkvába Három nővér
• Koltai Ágnes: Holnapelőtt Halálutak és angyalok
• Váncsa István: Virágos, gyertyás, homokos Julianus

• Zsugán István: Mindannyian törökök vagyunk Beszélgetés Xavier Kollerrel
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Monsieur Bard különös óhaja
• Békés Pál: Az utolsó kijárat Brooklyn felé
• Székely Gabriella: Egy külön világ
• Hegyi Gyula: Oly távol és közel
• Turcsányi Sándor: Lányom nélkül soha
• Sneé Péter: Folt a zsákját
• Tamás Amaryllis: A szerelem erejével
• Nagy Gergely: Dinasztiák harca
HÁTTÉR
• Sirály Gergely: Fekete Mozgó

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Greta Garbo

Balázs Béla

 

Greta Garbo szomorú. Nemcsak bizonyos helyzetekben, bizonyos okokból. Greta Garbo szépsége szenvedő, az egész életet, környező világát elszenvedő. És ez a bánat nagyon pontos kifejezés: a magánynak és idegenségnek a bánata, amely nem érez semmi közösséget az emberekkel... szenvedő és szomorú szépség, melynek minden gesztusa olyan, mintha irtóznék a szennyes világ érintésétől. Garbo szépsége a polgári világban ellenzéki szépség. Greta Garbo fiziognómiájában valami fájdalmas és passzív tiltakozást látnak milliók. Milliók, akik a maguk szenvedő tiltakozását talán még nem is tudatosították. De azért tetszik nekik, azért a legszebb nekik Greta Garbo szépsége.

Balázs Béla, 1948

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/06 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4356