KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/december
KRÓNIKA
• N. N.: Kommersz neorealizmus? Luigi Zampa
• Ember Judit: Koza Dezső halálára

• Ardai Zoltán: Az undor titokzatos tárgya Peter Greenaway
FOLYTATÁSOS TÖRTÉNELEM
• Szilágyi Ákos: A nagy moszkvai szópuccs Folytatásos történelem

• Reményi József Tamás: Igazságtétel? Magyar krónikák
VIDEÓ
• Turcsányi Sándor: Mindenféle múltak Házi videók

• Földényi F. László: Leni Riefenstahl és Az akarat diadala
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: Mistery Train
• Sneé Péter: Túl a Ráktérítőn Csendes napok Clichy-ben
• Székely Gabriella: Vissza Moszkvába Három nővér
• Koltai Ágnes: Holnapelőtt Halálutak és angyalok
• Váncsa István: Virágos, gyertyás, homokos Julianus

• Zsugán István: Mindannyian törökök vagyunk Beszélgetés Xavier Kollerrel
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Monsieur Bard különös óhaja
• Békés Pál: Az utolsó kijárat Brooklyn felé
• Székely Gabriella: Egy külön világ
• Hegyi Gyula: Oly távol és közel
• Turcsányi Sándor: Lányom nélkül soha
• Sneé Péter: Folt a zsákját
• Tamás Amaryllis: A szerelem erejével
• Nagy Gergely: Dinasztiák harca
HÁTTÉR
• Sirály Gergely: Fekete Mozgó

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egy ágyban az ellenséggel

Tamás Amaryllis

 

Lehetne lélegzetállító szerelmi filmregény, ehelyett olyan történetet látunk, amiről szeretnénk azt hinni: „effélék” kizárólag másokkal eshetnek meg. Szenvedő alanyaivá válunk egy házasságnak, amelyet az inkvizíció logikája működtet. A férfi, mint Thanatos követe, az örökös büntethetőség állapotában tartott asszonyával élvezettel tűreti el a menedéknélküli kiszolgáltatottság nyomasztó légkörét. Félelem, fájdalomkeltés, büntetés, megtorlás – a tökéletesen megszervezett házi diktatúra eszközei. Beigazolódni látszik a gyakran idézett, kedvelt férfi-mondás: „minden nő a maga szadistáját keresi...”

A pazarlóan szép „idomított” asszony (Julia Roberts) és a „hipnotizőr” tehetségű férj kapcsolatát kizárólag a férfi szabályozza. Laura vétsége a mindenkori áldozatok gyanútlansága: későn veszi észre (nem akarja észrevenni) a határvonal-tévesztést, amikor az egymásra hangoltság, a kitárulkozás igénye önzéssé, gondolat- és érzéscenzúrázó egyszemélyes hatalommá lesz. Nem akarja az ellenállhatatlannak hitt Martint annak látni, ami: szadista kényúrnak, paranoiás szörnyetegnek. A nő végül kilép a férfi mágneses erőteréből. Hogy emberi integritását megóvja, elszökik a szellemi, érzelmi szögesdrótok mögül. Amikor „tiszta elmével”, poggyász nélkül elindul a sóvárgott egyszerű, meleg, őszinte élet után, nem merészségének, inkább sértetlen civilkurázsiájának engedelmeskedik; hosszú idő után először cselekszik saját lényével összhangban. Ami azonban neki a szabadság megkönnyebbülését hozza, Martinnak a hétköznapi családi fasizmus csődjét jelenti, ti.

A küzdelem a tragikus védtelenség és a bármi alól erkölcsi felmentést adó ősi vezér-eszme („a cél szentesíti az eszközt”) között – e bizarr, groteszk jelenetekkel, vad érzelmekkel telített filmrománcban – döntetlenül végződik. Thanatos és Eros küzdelme tovább folytatódik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/09 50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4204