KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/december
KRÓNIKA
• N. N.: Kommersz neorealizmus? Luigi Zampa
• Ember Judit: Koza Dezső halálára

• Ardai Zoltán: Az undor titokzatos tárgya Peter Greenaway
FOLYTATÁSOS TÖRTÉNELEM
• Szilágyi Ákos: A nagy moszkvai szópuccs Folytatásos történelem

• Reményi József Tamás: Igazságtétel? Magyar krónikák
VIDEÓ
• Turcsányi Sándor: Mindenféle múltak Házi videók

• Földényi F. László: Leni Riefenstahl és Az akarat diadala
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: Mistery Train
• Sneé Péter: Túl a Ráktérítőn Csendes napok Clichy-ben
• Székely Gabriella: Vissza Moszkvába Három nővér
• Koltai Ágnes: Holnapelőtt Halálutak és angyalok
• Váncsa István: Virágos, gyertyás, homokos Julianus

• Zsugán István: Mindannyian törökök vagyunk Beszélgetés Xavier Kollerrel
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Monsieur Bard különös óhaja
• Békés Pál: Az utolsó kijárat Brooklyn felé
• Székely Gabriella: Egy külön világ
• Hegyi Gyula: Oly távol és közel
• Turcsányi Sándor: Lányom nélkül soha
• Sneé Péter: Folt a zsákját
• Tamás Amaryllis: A szerelem erejével
• Nagy Gergely: Dinasztiák harca
HÁTTÉR
• Sirály Gergely: Fekete Mozgó

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Játékháború

Hungler Tímea

A karácsonynál csak a születésnap nagyobb kínszenvedés egy játék életében. Az elsőkből utolsók lehetnek, a szuperkedvenc az ágyról az ágy alá kerülhet vagy ami még rosszabb, a láda mélyére.

Egy szép napon Woody-cowboy pozíciója is meginog. Az áldás egy Buzz nevű csillagharcos személyében éri, aki nem elég, hogy felhúzható, de még lézerkardja is van. Az egyetlen gond vele, hogy komoly identitászavarokkal küszködik: elhiszi, hogy az űrből érkezett.

Az elektromos ketyerék, a tündérszőke lencsibaba, a pihe-puha plüssbarik élükön a műanyag targoncával csodálattal adóznak a távol-keleti sorozatgyártás eme díszpéldányának, így szegény Woody nem csupán a gazdája Andy, de a játékok előtt is sokat veszít tekintélyéből.

Adott még filmünkben az agresszor szomszéd fiú Sid, aki aprít, alágyújt, köpköd, karokat tépdes ki, hogy azokat lábakkal pótolja; a játékok szemében ő a rettegett ellenpélda, bizonyíték arra, hogy a világot nem csak Andyk népesítik be.

Woody és Buzz a véletlen folytán Sid karmai közé keveredik; köszönhetően az átélt ijedelmeknek, valamint egy tévéreklámnak, melyből Buzz értesülvén a tajwani fröccsöntés rejtelmeiről végre ráébred többedmagára, barátokká válnak, így a céljuk is közös lesz: visszakerülni a játék-paradicsomba vagyis Andy szobájába.

És hogy milyen tanulságokkal szolgál ez a háromdimenziós kompjutertechnikával megalkotott Walt Disney szuperprodukció? Csak annyival, amit a néző, ha örökifjú mindig is sejtett: a játékoknak lelke van, méghozzá nem is akármekkora.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/04 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=239