KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/december
KRÓNIKA
• N. N.: Kommersz neorealizmus? Luigi Zampa
• Ember Judit: Koza Dezső halálára

• Ardai Zoltán: Az undor titokzatos tárgya Peter Greenaway
FOLYTATÁSOS TÖRTÉNELEM
• Szilágyi Ákos: A nagy moszkvai szópuccs Folytatásos történelem

• Reményi József Tamás: Igazságtétel? Magyar krónikák
VIDEÓ
• Turcsányi Sándor: Mindenféle múltak Házi videók

• Földényi F. László: Leni Riefenstahl és Az akarat diadala
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: Mistery Train
• Sneé Péter: Túl a Ráktérítőn Csendes napok Clichy-ben
• Székely Gabriella: Vissza Moszkvába Három nővér
• Koltai Ágnes: Holnapelőtt Halálutak és angyalok
• Váncsa István: Virágos, gyertyás, homokos Julianus

• Zsugán István: Mindannyian törökök vagyunk Beszélgetés Xavier Kollerrel
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Monsieur Bard különös óhaja
• Békés Pál: Az utolsó kijárat Brooklyn felé
• Székely Gabriella: Egy külön világ
• Hegyi Gyula: Oly távol és közel
• Turcsányi Sándor: Lányom nélkül soha
• Sneé Péter: Folt a zsákját
• Tamás Amaryllis: A szerelem erejével
• Nagy Gergely: Dinasztiák harca
HÁTTÉR
• Sirály Gergely: Fekete Mozgó

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Bosszúálló angyal

Kosztolni Ildikó

 

A ma már csak comics-ként emlegetett szuperhős-történeteknek gyermekfejjel magam is lelkes olvasója voltam. Az állóképekből szőtt mesék személyiségünknek olyan régióit tárták fel előttünk, amelyeknek eladdig nem voltunk tudatában, egyszersmind arra indítottak bennünket, hogy el nem követett vétkeket sirassunk meg, hogy harcba szálljunk, s a küzdelem mámorító érzésével az égbe emeltessünk.

A filmes műfajnak köztudottan számos előnye, a képregények megfilmesítésének pedig egyrészt évek óta elhíresült divatja, másrészt szigorúan megkövetelt algebrája van. A többnyire valamilyen bosszútörténetre felfűzött képregényeknek akadémikusan behatárolt dramaturgiája kell legyen.

David Hogan rendezői debütálása azonban nem felelt meg a fentebb leírt műfaj igényeinek. A vérátömlesztés nem történt meg, mozgóképekből álló korrekt diafilmvetítést láttam. Egy bőrbevarrt „Fekete Helénát”, egy csőre töltött, felszerszámozott kancát, 45 centire húzott fűzőbe passzírozva, akit ebben a mesterien plasztikázott opuszban az első női akcióhőssé formáztak.

Pamela Anderson Lee, a Baywatchból CJ Parker-ként ismert kanadai platinaszőkeség majd két órán át magányos igazságosztóként villogtatja fegyvereit és bájait, miközben a háttérben a harmadik amerikai polgárháború fülsiketítő csatazaja hallik. Barb rúzsos kis ajka cseppet sem veszít fényerejéből, a flitterek egyre csak zörögnek, a néző pedig rendületlenül arra vár, hogy történjen már végre valami, a kamerával legalább!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/04 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1461