KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/november
KRÓNIKA
• N. N.: A Magyar Mozgókép Alapítványról
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: A Nyugat alkonya, a Kelet agóniája Velence

• Kozma György: Csendben megyek el A kert
• Turcsányi Sándor: Csúcstalálkozó a sherwoodi erdőben A kis Taraszov és a nagy Costner
• Molnár Gál Péter: Így élni jó! Frank Capráról
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Nemzeti purgatórium És mégis
• Hegyi Gyula: Európai operacirkusz Találkozás Vénusszal
• Barna Imre: A palermói rém Nyitott ajtók
• Csengery Kristóf: Szomorúan ellenőrzött vonatok Az állomás
VIDEÓ
• György Péter: Szemhatár-átlépés Magyar és holland videóinstallációk

• Zsugán István: Engem a hazugságok is gazdagítanak A moziról beszél Sebeők János író és természetvédő
LÁTTUK MÉG
• Székely Gabriella: Where
• Koltai Ágnes: Thelma és Louise
• Ardai Zoltán: Érzelmes csodabogarak
• Turcsányi Sándor: A király ágyasa
• Tamás Amaryllis: Rocketeer
• Gáti Péter: Kipurcant a bébicsősz, de anyának egy szót se!
• Zsenits Györgyi: Nagy durranás
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: A kis zabálás Kapreál novella

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egy lány miatt

Mockler János

Egy lány miatt sok mindent lehet csinálni. Hajat vágatni, merényletet kísérelni meg az elnök ellen, végigverni a fél falut, a halványsárga földig ittasodni. Különösen, ha az a lány a bankigazgató lánya. Különösen a mai világban; egy após a szponzorszakmából aranyat ér. Ám filmünk nem a mai világban, hanem 1963-ban játszódik. Akkoriban az ember, ha francia volt, még inkább csak növesztette a haját, az elnököt elintézték neki odaát, és ha csupán 15 éves volt, hát a mesterséges bódulat sem izgathatta túlságosan.

Adott tehát a halmozottan hátrányos helyzet, a kései kamaszkor minden baja, bánata, a szociális háttér, vándormadár természetű apa és három testvér. Illetve adott egy más, egy különb világ, ahol a tudás, a műveltség és hasonló huncutságok játsszák a főszerepet. A különbség csupán annyi, mint egy, a kor divatja szerint lombfűrésszel barkácsolt elektromos gitár fülsértő hangja és a lágy hegedűszó között van. Természetesen a háztáji Gibson a fiúé, az Amati pedig a lányé. Ezen kívül látunk még első csókot, szerelmes elbambulás miatt bekövetkezett autóbalesetet és a szerelem dacát.

Mi tagadás, az ember sok hülyeségre képes egy lány, egy asszony miatt. Antoine például szorgalmasan tanul, évek fáradságos munkájával elsajátítja a rögös írói szakmát. Sikert sikerre halmoz, és nem felejt. Ez idáig szép.

De azt mégis túlzásnak tartom, hogy 109 perces színes filmet is áldozzunk a felejthetetlen csitri emlékének. De ha mégis, az alkotó talán házimozijában, a velencei nyaralásról készített felvételek helyett tisztelt családját és a váratlanul betoppanó vendégeket szórakoztathatná dolgozatával. Kedves felesége bizonyára díjazná az opuszt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/01 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=89