KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/november
KRÓNIKA
• N. N.: A Magyar Mozgókép Alapítványról
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: A Nyugat alkonya, a Kelet agóniája Velence

• Kozma György: Csendben megyek el A kert
• Turcsányi Sándor: Csúcstalálkozó a sherwoodi erdőben A kis Taraszov és a nagy Costner
• Molnár Gál Péter: Így élni jó! Frank Capráról
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Nemzeti purgatórium És mégis
• Hegyi Gyula: Európai operacirkusz Találkozás Vénusszal
• Barna Imre: A palermói rém Nyitott ajtók
• Csengery Kristóf: Szomorúan ellenőrzött vonatok Az állomás
VIDEÓ
• György Péter: Szemhatár-átlépés Magyar és holland videóinstallációk

• Zsugán István: Engem a hazugságok is gazdagítanak A moziról beszél Sebeők János író és természetvédő
LÁTTUK MÉG
• Székely Gabriella: Where
• Koltai Ágnes: Thelma és Louise
• Ardai Zoltán: Érzelmes csodabogarak
• Turcsányi Sándor: A király ágyasa
• Tamás Amaryllis: Rocketeer
• Gáti Péter: Kipurcant a bébicsősz, de anyának egy szót se!
• Zsenits Györgyi: Nagy durranás
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: A kis zabálás Kapreál novella

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ellenségek

Veress József

 

Gorkij drámáiban elsősorban nem a cselekményfordulatok izgalmasak, hanem az emberi viszonylatok rajza. Az érdekek, magatartások, erkölcsök, világfelfogások csatája.

Az 1906-ból való Ellenségek meséjének középpontjában gyárosok és munkások, kizsákmányolok és kiszákmányoltak csapnak össze életre-halálra. A szovjet író a századelő típusait azért vonultatta fel. hogy a sorsukban a forradalomra szomjazó ország atmoszféráját tárja fel és a társadalmi földrengést érzékeltesse.

A filmváltozat – a színészből rendezővé avanzsált Nahapetov munkája – nem éri el a megrendítő élmények színvonalát, de lényegében hűségesen tolmácsolja Gorkij mondanivalóját. Az első képsorok békés idillt sugallnak, aztán fokozatosan elkomorodnak a színek, hogy a történet végén valósággal szikrázzanak az indulatok. A gyári családi csetepaté tablóvá szélesedik, s akárcsak az Oblonszkij-házban, itt is minden összekeveredik. Atrocitások, házkutatások, erőszakos halál, bírósági tárgyalás: rendkívül mozgalmasak az események.

Nahapetov (a nemrég elhunyt Abram Room forgatókönyve nyomán) igyekezett kitágítani a színpadai mű kereteit. Kamerája nemcsak a zárt tereket pásztázza be, hanem azt is, ami túlesik a képzeletbeli rivaldán. A tempó lehetne pergőbb, a verbális közlések olykor fölébe kerekednek a vizuális megjelenítésnek, mindezért azonban bőséges kárpótlást nyújt a színészek játéka. A „sztárparádé” szót szovjet filmek szereposztását méltatva nem nagyon szoktuk emlegetni. Ezúttal nyugodtan használhatjuk a kifejezést. Az Ellenségek elsősorban Szmoktunovszkij, Jefremov és Nyejolova alakítása révén kér helyet magának az egyre szaporodó Gorkij-adaptációk sorában.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1979/11 48-49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8094