KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/november
KRÓNIKA
• N. N.: A Magyar Mozgókép Alapítványról
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: A Nyugat alkonya, a Kelet agóniája Velence

• Kozma György: Csendben megyek el A kert
• Turcsányi Sándor: Csúcstalálkozó a sherwoodi erdőben A kis Taraszov és a nagy Costner
• Molnár Gál Péter: Így élni jó! Frank Capráról
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Nemzeti purgatórium És mégis
• Hegyi Gyula: Európai operacirkusz Találkozás Vénusszal
• Barna Imre: A palermói rém Nyitott ajtók
• Csengery Kristóf: Szomorúan ellenőrzött vonatok Az állomás
VIDEÓ
• György Péter: Szemhatár-átlépés Magyar és holland videóinstallációk

• Zsugán István: Engem a hazugságok is gazdagítanak A moziról beszél Sebeők János író és természetvédő
LÁTTUK MÉG
• Székely Gabriella: Where
• Koltai Ágnes: Thelma és Louise
• Ardai Zoltán: Érzelmes csodabogarak
• Turcsányi Sándor: A király ágyasa
• Tamás Amaryllis: Rocketeer
• Gáti Péter: Kipurcant a bébicsősz, de anyának egy szót se!
• Zsenits Györgyi: Nagy durranás
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: A kis zabálás Kapreál novella

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A rögbi és a lány

Loránd Gábor

 

Sajnálatos módon abszolút érdektelenségbe vész a rögbi-középcsatár Andrei históriája. Pedig kezdetben még őszintén szurkolunk neki, hogy négy barátnője közül (mindegyikük igen csinos) legalább az egyikben megtalálja a lelki egyensúlyt is nyújtó igazit. Később azonban egyre egykedvűbben nézzük nem különösebben izgalmas kalandjait, melyeket csak néhány logikai és jellemábrázolási bukfenc színez. A főhős ugyanis nem összetett, bonyolult, nehezen kiismerhető egyéniség, hiába próbál bennünket erről a rendező a figura rendszertelenül csapongó cselekedeteivel, gondolataival és érzéseivel meggyőzni. Nem nagyon értjük, hogy honnan jött és hová megy, mitől fél és mire vágyik – egyszerűen: mit akar ez a szimpatikus megjelenésű rögbis. Érzelmi zűrzavar, átmeneti sodródás az alvilág felé, munkahelyi ellentétek, konfliktus a barátságban: számtalan lehetséges fogódzkodó az alkotók számára. De egyiknél sem tudtak megállapodni. S így a néző sem tud igazán mire figyelni. Andreit tehát alighanem hamar elfelejtjük.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/09 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6979