KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/november
KRÓNIKA
• N. N.: A Magyar Mozgókép Alapítványról
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: A Nyugat alkonya, a Kelet agóniája Velence

• Kozma György: Csendben megyek el A kert
• Turcsányi Sándor: Csúcstalálkozó a sherwoodi erdőben A kis Taraszov és a nagy Costner
• Molnár Gál Péter: Így élni jó! Frank Capráról
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Nemzeti purgatórium És mégis
• Hegyi Gyula: Európai operacirkusz Találkozás Vénusszal
• Barna Imre: A palermói rém Nyitott ajtók
• Csengery Kristóf: Szomorúan ellenőrzött vonatok Az állomás
VIDEÓ
• György Péter: Szemhatár-átlépés Magyar és holland videóinstallációk

• Zsugán István: Engem a hazugságok is gazdagítanak A moziról beszél Sebeők János író és természetvédő
LÁTTUK MÉG
• Székely Gabriella: Where
• Koltai Ágnes: Thelma és Louise
• Ardai Zoltán: Érzelmes csodabogarak
• Turcsányi Sándor: A király ágyasa
• Tamás Amaryllis: Rocketeer
• Gáti Péter: Kipurcant a bébicsősz, de anyának egy szót se!
• Zsenits Györgyi: Nagy durranás
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: A kis zabálás Kapreál novella

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Onimasza

Nagy Zsolt

 

Gosa Hideo több, mint száznegyven perces monumentális gengszterballadája A keresztapa remake-je, természetesen az európai ember számára olykor érthetetlen, egzotikus, saját évszázados törvényeivel és hagyományaival büszkélkedő Japánba helyezve. Az Onimasza-banda tündöklését és bukását követhetjük nyomon 1918 és 1937 között. A történetet a műfaj szabályai alapvetően meghatározzák; kell bele rivalizálás, párbaj, érdekházasság, szerelem, betegség, halál, örökösödési harc, utódkeresés, leszámolás stb. Az események logikája alapján újat itt nem nagyon lehet mondani, lehetne viszont másképpen elmesélni a szokványos mesét. Hideo filmje annyiban hoz friss vért a műfajba, hogy a sztori „körítése” számunkra – és a világ nagyobbik része számára is – egzotikum. Bár a díszlet és a világítás gyakran Fassbinder Querelle-jét idézi, mégiscsak „igazi” japán házbelsőket láthatunk, titokzatos kenőcsök, italok, feliratok, kimonók, riksák teremtik meg a hiteles hátteret egy, helyenként hiteltelen történethez. A néző pedig megpróbálja magára erőltetni a bandavezér rezzenéstelen arcát, elviselni a filmet úgy, mint ő az új és új sorscsapásokat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/03 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5078