KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/november
KRÓNIKA
• N. N.: A Magyar Mozgókép Alapítványról
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: A Nyugat alkonya, a Kelet agóniája Velence

• Kozma György: Csendben megyek el A kert
• Turcsányi Sándor: Csúcstalálkozó a sherwoodi erdőben A kis Taraszov és a nagy Costner
• Molnár Gál Péter: Így élni jó! Frank Capráról
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Nemzeti purgatórium És mégis
• Hegyi Gyula: Európai operacirkusz Találkozás Vénusszal
• Barna Imre: A palermói rém Nyitott ajtók
• Csengery Kristóf: Szomorúan ellenőrzött vonatok Az állomás
VIDEÓ
• György Péter: Szemhatár-átlépés Magyar és holland videóinstallációk

• Zsugán István: Engem a hazugságok is gazdagítanak A moziról beszél Sebeők János író és természetvédő
LÁTTUK MÉG
• Székely Gabriella: Where
• Koltai Ágnes: Thelma és Louise
• Ardai Zoltán: Érzelmes csodabogarak
• Turcsányi Sándor: A király ágyasa
• Tamás Amaryllis: Rocketeer
• Gáti Péter: Kipurcant a bébicsősz, de anyának egy szót se!
• Zsenits Györgyi: Nagy durranás
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: A kis zabálás Kapreál novella

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ők is a fejükre estek...

Sneé Péter

 

A vígjátékok zöme Hollywoodban készül ma. Nemzeti hagyományokra és kulturális különbségekre tekintet nélkül ugyanazon poénokon derülnek a nézők Tokiótól Budapestig. Jókora meglepetési keltettek tehát a korábban csak vásárlóként kopogtató „világvégi” mozisok, betörtek a sikeres gyártók közé. Botswana vagy Ausztrália komédiásain ugyanis éppúgy – hí nem jobban – kacagott a közönség, mint Kalifornia sztárjain. Ok is amerikai tőkéve! dolgoznak persze, különösebb veszélyt azért nem jelentenek, ugyanabban a zsebben marad a profit. Mégsincs rendjén, hogy az örök exportőrök beszállításra kényszerüljenek! Legott megvásárolják hát az egzotikumok licencét és maguk állítják elő a szuvenírokat.

Ám sohasem voltak híresek a helyi színek és miliők iránti fogékonyságukról, most sem azok. Tücsköt-bogarat összehordanak, azután beindítják a nagy másológépet. A technikus hibátlanul működik, máris kész a kópia. Igaz a bantu-négerek – akár a búr farmerek – maszkos, álruhás jenkik, a játék meg kopottas kissé, csupán a hátterét díszletezték át némileg, ám az állandóság örvendetes: régi mesén kuncoghatnánk megint, ha a csiklandozó ezúttal nem lustálkodnék.

Tán a bérét kevesellte, tán elszunyókált valamiért, mert a bevezető rövid tűzijáték után már egy fia ötletre sem telik neki. Ernyedt nevetőizmainknak nincsen mitől megfeszülniük és nyakunk sem kap merevgörcsöt a figyelemtől. Úgy hírlik, a film első, középső és záró perceit nézik meg az átvevők, mielőtt döntenének. Az óra hiába figyelmeztet: elérkezett az idő, legföljebb az afrikai hőségben lustán kajtatott termésgyémánt sziporkázik olykor a vásznon. Egyszer-kétszer már fejükre estek az istenek, de a baleset súlyos következményei eddig nem voltak ennyire szembeötlőek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/10 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4228