KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/november
KRÓNIKA
• N. N.: A Magyar Mozgókép Alapítványról
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: A Nyugat alkonya, a Kelet agóniája Velence

• Kozma György: Csendben megyek el A kert
• Turcsányi Sándor: Csúcstalálkozó a sherwoodi erdőben A kis Taraszov és a nagy Costner
• Molnár Gál Péter: Így élni jó! Frank Capráról
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Nemzeti purgatórium És mégis
• Hegyi Gyula: Európai operacirkusz Találkozás Vénusszal
• Barna Imre: A palermói rém Nyitott ajtók
• Csengery Kristóf: Szomorúan ellenőrzött vonatok Az állomás
VIDEÓ
• György Péter: Szemhatár-átlépés Magyar és holland videóinstallációk

• Zsugán István: Engem a hazugságok is gazdagítanak A moziról beszél Sebeők János író és természetvédő
LÁTTUK MÉG
• Székely Gabriella: Where
• Koltai Ágnes: Thelma és Louise
• Ardai Zoltán: Érzelmes csodabogarak
• Turcsányi Sándor: A király ágyasa
• Tamás Amaryllis: Rocketeer
• Gáti Péter: Kipurcant a bébicsősz, de anyának egy szót se!
• Zsenits Györgyi: Nagy durranás
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: A kis zabálás Kapreál novella

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A három testőr

Reményi József Tamás

Az újabb moziváltozat – mesefilm. Nem vezérli az ironikus miliőrajz vagy a héroszparódia igénye, de nem is gall kakasos Rendőrakadémia – egyszerűen mese. Tegyük hozzá: a Dumas-regény következetes infantilizálása (amely a szó eredeti értelmében nem azonos a bárgyúsággal) a legjobb eset az európai legendárium amerikai kisajátításának folyamatában (gondoljunk csak a legutóbbi Robin Hood-féleség stíluszagyvalékára). A történetet ezúttal egy kedves gyermekpác tekintetével látjuk, a forgatókönyv ugyanis a regény idejénél jóval korábbra, XIII. Lajos és Ausztriai Anna dinasztikus házasságkötésére helyezi vissza a cselekményt. Így ők korántsem uralkodókként, hanem a kiismerhetetlen palota s a végképp beláthatatlan nagyvilág ártatlanjaiként szemlélik-szenvedik végig az eseményeket. Velünk, nézőtéri gyerekekkel együtt.

Maga D’Artagnan sem sokkal idősebb náluk, s olyasvalamiről álmodozik, ami – a filmváltozat szerint – úgy fest, már nem is lehetséges: a dicső testőrség tagjaként szolgálni a királyt, midőn király alig van, testőrség meg egyáltalán nincs, mert Richelieu bíboros feloszlatta. D’Artagnan azonban gyermeki makacssággal, ahogyan csak ábrándokhoz lehet ragaszkodni, eléri, hogy álma a mese végén megelevenedjék. Ezért a csodáért a kalandos vesszőfutás, ezért ármány és jóság végletekig leegyszerűsített viadala. S ezért a három címszereplő illúziókon túli elszántsága. Hiszen a tapasztalatokon inneni vágyakat a józan valóság fegyelme nem, csupán a már minden mindegy dacossága segítheti. Athos, Porthos, Aramis földi parancsokon, logikán és realitáson átnyúlva állnak rendelkezésünkre.

Testőrré lesz hát, ki testőr akar lenni, a fináléban jöhet Bryan Adams, immár szokásos dallal nyugtázva kedvünk. Most, stílszerűen, harmadmagával énekel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/03 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1079