KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/október
MAGYAR MŰHELY
• Turcsányi Sándor: Désiré történelemórái Így néztük mi Jancsó Miklós filmjeit
• Jancsó Miklós: Jancsó Miklós amerikai naplójából

• Kovács András Bálint: Egy meghiúsult beszélgetés története Robert Bresson
HORROR
• Schubert Gusztáv: Az álom napja Stephen King, a rémkirály
• N. N.: Stephen King-adaptációk
• Molnár Gál Péter: Ifjú Frankensteinné Szörnymutációk

• Bakács Tibor Settenkedő: Az ezüstfejű kígyó a farkába harap Andy Warhol filmjei Magyarországon
• Antal István: Bankár és költő Az amerikai kísérletifilm történetéből
KRITIKA
• Ardai Zoltán: Pannon party Az utolsó nyáron
• Reményi József Tamás: Sem gonoszok, sem ártatlanok Dermedj meg, halj meg, támadj fel!

• Koltai Ágnes: Lenni vagy tenni Luc Besson és a neogiccs
• N. N.: Luc Besson filmjei
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: A legyek ura
• Nagy Gergely: A Hegylakó visszatér
• Turcsányi Sándor: Földönkívüli zsaru
• Tamás Amaryllis: A remény útja
• Fáber András: Holtpont
• Hegyi Gyula: A gyönyör rabjai
• Sneé Péter: Az igazi
• Sneé Péter: Ők is a fejükre estek...
ELLENFÉNY
• Nagy Gergely: Mesék és csodák az én Bagdadomban

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vállalom, főnök

Loránd Gábor

 

Gyanakszom. Egyre inkább. Arra, hogy jó néhány filmvígjáték-rendezőt beoltottak. Antikomédia-vakcinával. Magyarul, valami olyan anyaggal, amely gyorsan és hatásosan elpusztítja a szellemet, humorérzéket, eredetiséget, ötletet és fondorlatot, a felszabadult mókázó és gegcsináló kedvet. Cserébe hátrahagy utóhatásként némi gyomorbeteg mélabút, fáradt-erőltetett kényszervigyort, fád izzadtságszaggal parfümözve. (Mindezt aztán megkapja a gyanútlanul szórakozni vágyó mozinéző.) Magára az oltás tényére nincs bizonyítékom: fenti kijelentésre az piszkált fel, hogy rövid időn belül a negyedik nagyon rossz csehszlovák filmvígjátékot ültem végig – ebből kettő Schulhoffé… A Jó leszek, nagypapa rendezője ezúttal egy vállalati és magánélet-szálakból összezavart történettel lep meg bennünket. Egy nagy ipari cég két munkaügyise igen ravasz trükkökkel új dolgozókat „csábít”. (Kihasználva a kiszemelt munkaerő magánéleti problémáit, aki mi mást tehet: munkahelyet változtat. Mellesleg jóval több fizetésért.) A kerítő hadműveletek során hőseink is bonyodalmakba keverednek, kapnak is néhány pofont saját nejüktől. Nagyjából ez a lényeg, egyébként minden ismerős. Csak éppen nincs az az átlagos, jól ismert élethelyzet a valóságban (féltékeny asszony-, szenilis anyós-, csábuló munkaerő-sztori stb.…), amely ne mutatna fel több eredetiséget, mint ez a nagyon másodlagos filmecske, mely színes technikával készült ugyan, de így is szürkébb, mint egy kormos város hajnalban, őszi esőben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/02 39-40. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7980