KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/október
MAGYAR MŰHELY
• Turcsányi Sándor: Désiré történelemórái Így néztük mi Jancsó Miklós filmjeit
• Jancsó Miklós: Jancsó Miklós amerikai naplójából

• Kovács András Bálint: Egy meghiúsult beszélgetés története Robert Bresson
HORROR
• Schubert Gusztáv: Az álom napja Stephen King, a rémkirály
• N. N.: Stephen King-adaptációk
• Molnár Gál Péter: Ifjú Frankensteinné Szörnymutációk

• Bakács Tibor Settenkedő: Az ezüstfejű kígyó a farkába harap Andy Warhol filmjei Magyarországon
• Antal István: Bankár és költő Az amerikai kísérletifilm történetéből
KRITIKA
• Ardai Zoltán: Pannon party Az utolsó nyáron
• Reményi József Tamás: Sem gonoszok, sem ártatlanok Dermedj meg, halj meg, támadj fel!

• Koltai Ágnes: Lenni vagy tenni Luc Besson és a neogiccs
• N. N.: Luc Besson filmjei
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: A legyek ura
• Nagy Gergely: A Hegylakó visszatér
• Turcsányi Sándor: Földönkívüli zsaru
• Tamás Amaryllis: A remény útja
• Fáber András: Holtpont
• Hegyi Gyula: A gyönyör rabjai
• Sneé Péter: Az igazi
• Sneé Péter: Ők is a fejükre estek...
ELLENFÉNY
• Nagy Gergely: Mesék és csodák az én Bagdadomban

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Gyerekek a Kék-tó hegyéről

Ardai Zoltán

 

Öt elárvult, de talpraesett testvér vándorélményeiből áll össze ez a mese. A kisfiúk-kislányok figyelemre méltó lélekjelenléttel szedelőzködnek föl anyjuk holtteste mellől, hogy a hóborította hegyekből Stockholmba induljanak, az apához, aki a metróépítkezésen dolgozik. Bujkálva teszik meg az utat: attól félnek, hogy intézetbe viszik őket, mielőtt összekerülne a megfogyatkozott család.

Maguk az úti kalandok kevéssé érdekesek. A testvérek csupa bohókás figurához csapódnak, megannyi jóságos életművész bácsihoz és vásári bölcshöz, akik nem figyelnek a világ hívságaira, mégis kikentek-kifentek, mintha skatulyából húzták volna ki őket. Aztán kiderül, a milícia is ártalmatlan, mulatságos pojácák gyülekezete, nem beszélve a városi felnőttekről. Ők azonban nem bölcsek, úgyhogy már inkább csak a gyerekek bölcselkednek. Ebben azonban a kedvességnek az a visszfénye sincs meg, amivel a filmbeli jóemberek utalnak náluknál emlékezetesebb mesealakokra.

Üdítő jellegzetessége viszont a filmnek, hogy bőkezűen adagolja a csendet és a hideget. Igaz, a havasi házak lámpavilágának rejtelme, az itt élők kemény és hűvös otthonosságának varázsa csak egy-egy pillanatra észlelhető csupán. A rendezés akadozva próbálja tündérivé bűvölni e furcsa „nagy menetelés” képsorait, amelyek végeredményben unalmasak maradnak. Ám kánikula idején, a tüzelő nap elől menekülők számára talán az is elég, hogy gyakran és mindig hosszasan látható a gyerekek monoton masírozása a hóban.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/07 46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6840