KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/október
MAGYAR MŰHELY
• Turcsányi Sándor: Désiré történelemórái Így néztük mi Jancsó Miklós filmjeit
• Jancsó Miklós: Jancsó Miklós amerikai naplójából

• Kovács András Bálint: Egy meghiúsult beszélgetés története Robert Bresson
HORROR
• Schubert Gusztáv: Az álom napja Stephen King, a rémkirály
• N. N.: Stephen King-adaptációk
• Molnár Gál Péter: Ifjú Frankensteinné Szörnymutációk

• Bakács Tibor Settenkedő: Az ezüstfejű kígyó a farkába harap Andy Warhol filmjei Magyarországon
• Antal István: Bankár és költő Az amerikai kísérletifilm történetéből
KRITIKA
• Ardai Zoltán: Pannon party Az utolsó nyáron
• Reményi József Tamás: Sem gonoszok, sem ártatlanok Dermedj meg, halj meg, támadj fel!

• Koltai Ágnes: Lenni vagy tenni Luc Besson és a neogiccs
• N. N.: Luc Besson filmjei
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: A legyek ura
• Nagy Gergely: A Hegylakó visszatér
• Turcsányi Sándor: Földönkívüli zsaru
• Tamás Amaryllis: A remény útja
• Fáber András: Holtpont
• Hegyi Gyula: A gyönyör rabjai
• Sneé Péter: Az igazi
• Sneé Péter: Ők is a fejükre estek...
ELLENFÉNY
• Nagy Gergely: Mesék és csodák az én Bagdadomban

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Őrizetbevétel

Zoltán Katalin

 

A filmművészetben Antonioni Nagyítása bizonyítja legékesebben: konkrét sorsok, erkölcsi döntések bemutatása miként tartalmazhat általános ismeretelméleti-etikai kérdéseket.

Az Őrizetbevételjellegénél fogva – halványan felidézi emlékezetünkben ezt a „dokumentumot”, Antonioni művét. Claude Miller filmje csak látszólag krimi, valójában az igazság birtokbavételének csődjéről kíván szólni. Egy kettős gyermekgyilkossággal – ártatlanul – vádolt ügyvéd életét boncolgatják a lélekanalízis módszereivel. Ám a nyomozó hiába tárja fel a férfi házasságának poklát, szexuális nyomorát, kitaszítottságát – a lélek legmélyebb titkait nem fejtheti meg.

A filmnek ez a tanulsága nem a művészileg konkréttá tett mese fordulataiban rejtőzik. Márpedig mozgalmas cselekmény nélkül az önmagukban érvényes igazságok – korunk kommunikációképtelensége, elsivárosodása, a világ megismerhetőségének korlátai stb. – csak lapos általánosságok maradnak. Az eleven, árnyalt emberábrázolás hiánya a figurákat elszegényíti, körvonalaikat elmossa vagy éppen két lábon járó patologikus képletté merevíti. A hősöket ráadásul hihetetlen motivációk hajtják. A gyanúsított – mert biztosan ismeri Freud bűntudat-elméletét – csak azért ismeri el a bestiális gyilkosságot, mert vonzódik egy gyereklányhoz. Felesége pedig olyannyira gyűlöli őt vonzalma miatt, hogy egyenesen halálát kívánja. A hiteltelen szituációkban nehezen mozognak az egyébként kiváló színészek: Michel Serrault, Lino Ventura és Romy Schneider.

A filmet a kimódolt fordulatok, illogikus „csavarintások”, művészieskedő sejtelmességek végül is egy olyan rejtvényhez teszik hasonlóvá, amelyhez elfelejtettek kulcsot adni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/07 46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6839