KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/október
MAGYAR MŰHELY
• Turcsányi Sándor: Désiré történelemórái Így néztük mi Jancsó Miklós filmjeit
• Jancsó Miklós: Jancsó Miklós amerikai naplójából

• Kovács András Bálint: Egy meghiúsult beszélgetés története Robert Bresson
HORROR
• Schubert Gusztáv: Az álom napja Stephen King, a rémkirály
• N. N.: Stephen King-adaptációk
• Molnár Gál Péter: Ifjú Frankensteinné Szörnymutációk

• Bakács Tibor Settenkedő: Az ezüstfejű kígyó a farkába harap Andy Warhol filmjei Magyarországon
• Antal István: Bankár és költő Az amerikai kísérletifilm történetéből
KRITIKA
• Ardai Zoltán: Pannon party Az utolsó nyáron
• Reményi József Tamás: Sem gonoszok, sem ártatlanok Dermedj meg, halj meg, támadj fel!

• Koltai Ágnes: Lenni vagy tenni Luc Besson és a neogiccs
• N. N.: Luc Besson filmjei
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: A legyek ura
• Nagy Gergely: A Hegylakó visszatér
• Turcsányi Sándor: Földönkívüli zsaru
• Tamás Amaryllis: A remény útja
• Fáber András: Holtpont
• Hegyi Gyula: A gyönyör rabjai
• Sneé Péter: Az igazi
• Sneé Péter: Ők is a fejükre estek...
ELLENFÉNY
• Nagy Gergely: Mesék és csodák az én Bagdadomban

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kisapák és nagyapák

Vanicsek Péter

A film főszereplője egy család, Lukovék. Egy nő és három férfi: nagyapa, apa, unoka. Így vagy úgy mindannyian hátrányos helyzetűek. A legifjabb és legidősebb generáció képviselői, a kamasz unoka és a nagyapa azért, mert nekik még/már nem szabad megtenniük bizonyos dolgokat. Az apa személyiségét az önmagával való azonosulás tartós zavarai jellemzik: volt már apja fia, gyermeke apja, de sohasem volt még önmaga. A feleség helyzetét akár meg se említsük.

Miközben peregnek a könnyes és vidám, de leginkább közömbös percek, a rendező olyan gátlástalanul elegyít különböző filmes elemeket, stílusokat, akárha kezdő pincérként uborkasalátát szolgálna fel a képviselőfánkhoz. Mire a nagyapa a film végén a szerelem révébe ér, mi nézők rádöbbenünk: semmi olyat nem tudtunk meg Lukovékról, amit első pillantásra ne sejtettünk volna.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/04 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6463