KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/október
MAGYAR MŰHELY
• Turcsányi Sándor: Désiré történelemórái Így néztük mi Jancsó Miklós filmjeit
• Jancsó Miklós: Jancsó Miklós amerikai naplójából

• Kovács András Bálint: Egy meghiúsult beszélgetés története Robert Bresson
HORROR
• Schubert Gusztáv: Az álom napja Stephen King, a rémkirály
• N. N.: Stephen King-adaptációk
• Molnár Gál Péter: Ifjú Frankensteinné Szörnymutációk

• Bakács Tibor Settenkedő: Az ezüstfejű kígyó a farkába harap Andy Warhol filmjei Magyarországon
• Antal István: Bankár és költő Az amerikai kísérletifilm történetéből
KRITIKA
• Ardai Zoltán: Pannon party Az utolsó nyáron
• Reményi József Tamás: Sem gonoszok, sem ártatlanok Dermedj meg, halj meg, támadj fel!

• Koltai Ágnes: Lenni vagy tenni Luc Besson és a neogiccs
• N. N.: Luc Besson filmjei
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: A legyek ura
• Nagy Gergely: A Hegylakó visszatér
• Turcsányi Sándor: Földönkívüli zsaru
• Tamás Amaryllis: A remény útja
• Fáber András: Holtpont
• Hegyi Gyula: A gyönyör rabjai
• Sneé Péter: Az igazi
• Sneé Péter: Ők is a fejükre estek...
ELLENFÉNY
• Nagy Gergely: Mesék és csodák az én Bagdadomban

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ronda ügy

Köves Gábor

 

Tipikus, már filmélményeink alapján tipikusnak gondolt amerikai kertvárosi miliő: hibátlanul nyírt pázsitok, csinos családi házak, biciklis újságkihordó gyerek; szóval minden csupa fény és derűt sugall. Innen indulnak útnak (anti)hőseink, öt régi jó haver, hogy megüljék egyikük legénybúcsúját Las Vegasban. Egy kis kitörés a konszolidált munka- és családi viszonyok közül: kaszinózás, drog és egyéb macho-játékok. Az eredmény: egy összetört üvegasztal, egy felnyársalt call girl, egy ledöfött szállodai alkalmazott és öt megszeppent kamaszra hasonlító kora-harmincas férfi. Pillanatnyi csönd. Lehet, hogy Peter Berg forgatókönyvíró-rendező (amúgy egy mérsékelt sikerrel futó kórház-sorozat, a Chicago Hope sztárja), miután papíron eljutott e jelenetig, a következő comment-et biggyesztette irományára: vége az első résznek - hogyan tovább? Hiszen mi is következik most? Öt átlag manager-típus egy olyan helyzetben, melyről az ember azt gondolja: nem hogy velem, de még a szomszédommal, annak szomszédjával, sőt az utca egyetlen lakójával sem eshet meg ilyen őrület. Esetleg egy messzi kerületben!

Szóval adott a helyzet, melyben nemcsak az öt pasi katasztrófatűrő-képessége (az ingatlanügynöknek a legnagyobb), hanem egész lénye, annak minden alantas ösztönével meg fog mutatkozni. Hogyan tovább? Csináljunk izgalmas pszicho-thrillert/drámát, mely arra törekszik, hogy hitelesen ábrázolja hőseink túlélési harcát, vagy induljon be a fekete-komédia vonata, a burleszk, a tarantinós vérontás?

Berg az utóbbit, a könnyebb megoldást választotta. A csöndnek vége: indul a véres móka és kacagás. Persze ezzel még nem is lenne baj: a film pergő, a színészek látszólag örömmel játszanak. Azért kár, hogy Berg és a többiek annyira tudatosan kultuszfilmet akartak csinálni. Azt ugyanis nem csinálják, az egyszerűen lesz.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/03 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4006