KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Művészfilm-centrum Szombathelyen
• (X) : Montázsfüzetek
• N. N.: Donald Siegel (1912–1991)

• Bikácsy Gergely: Álarcok irgalma Német megszállás francia kamerával
• Pályi András: A gyerekek szebben halnak meg Korczak
• Dániel Ferenc: A földgolyó-bábszínház Álmok
• Zalán Vince: Franciaország, Rivette, 1970 Out 1 – Noli me tangere
• Simándi Júlia: Oscar-díjas diploma Beszélgetés Böszörményi Zsuzsával
• Zsugán István: A Fidesz a filmklubban is született A moziról beszél: Dr. Fodor Gábor országgyűlési képviselő
• Ardai Zoltán: Túl a királynőkön Madonnával az ágyban
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Tűzmadár akció
• Koltai Ágnes: Lánglovagok
• Fáber András: Gyertek el a Mennyországba!
• Sneé Péter: Törvényre törve
• Zsenits Györgyi: Spionfióka
• Gáti Péter: Renegátok
• Tamás Amaryllis: Egy ágyban az ellenséggel

• Zalán Vince: A sárgazselés torta A Cahiers du Cinéma jubileumára
KÖNYV
• Koltai Ágnes: Zanussi-mértan Pörös Géza: Illuminációk
• Zalán Vince: Nyelvbe bújtatott radikalizmus Szirtes András kötetéről
HÁTTÉR
• Turcsányi Sándor: Oidipusz találkozik a Keresztapával Franco Citti jelenései

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Sült, zöld paradicsom

Nagy Gergely

Ismered a mesét az osztrigákról? Nem? Valahogy így szól: sok millió egyforma osztriga élt a tengerben, ám Isten egy nap kiválasztott közülük egyet. „Más leszel!” – mondta s beléhelyezett egy porszemet..

A filmen egy kövérkés nő, olyan mint én, házasságban él, olyanban, mint én, minden szentsége a táplálkozás, ostyája a csokoládés keksz, úgy, mint nekem. Összetalálkozik egy idős hölggyel, aki mesél neki. Régi históriákat nagyszerű fiatalemberekről, lányokról, tettekről. A Hagyomány egy ágyon ül az Öregek Otthonában Alabamában. S a kövérkés nőnek jelt ad a „porszem”: létezem! Változtass igazgyönggyé! S a kövérkés nő más lesz. Nem is más: önmaga végre.

Ne felejtsd el, ez csak egy film. Vannak benne kalandok és viccek, hogy a moralitás ne legyen szájbarágós. A gonoszok látszólag mennybe mennek, a hősök látszólag elbuknak. De a fontos történetek Istenről és az osztrigákról, a vadkacsákról és a befagyott tóról újra és újra elmondatnak, hogy én, az osztriga keressem magamban a „porszemet”.

Az idős hölgy nem él örökké. De ha Isten bezár egy kaput, megnyit egy másikat...


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/10 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=585