KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Elhunyt Lino Brocka
• Koltai Ágnes: Európai audiovizuális közösség Eureka Audiovisual
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A nagy európai fal Cannes
• N. N.: A cannes-i fesztivál díjai Cannes

• Báron György: Hamlet képregényt olvas Aki Kaurismäki filmjei
• N. N.: Aki Kaurismäki filmjei
• Bikácsy Gergely: Bálrendezők Menekülés a „Szabadság” moziból
TÖMEGFILM
• Turcsányi Sándor: A Sólyom nyomában Német demokratikus indiánfilmek
• Szilágyi Ákos: A fejorvosnál Az Emlékmás, mint korunk hőse
TELEVÍZÓ
• Simándi Júlia: Capitaly Televízió és filmgyár magánkézben
KRITIKA
• Székely Gabriella: Leltáron kívül Félálom
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Hiúságok máglyája
• Ardai Zoltán: Darkman
• Hegyi Gyula: New Jack City
• Sneé Péter: Fogd a nőt és fuss!
• Tamás Amaryllis: Boszorkányok
• Zsenits Györgyi: Ragadozó Los Angelesben
HÁTTÉR
• Kézdi-Kovács Zsolt: Eurimages

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A látogatók

Varró Attila

The Visitors – amerikai, 1972. Rendezte: Elia Kazan. Szereplők: Patrick McVey, Patricia Joyce, James Woods, Steve Railsback. Forgalmazó: Fantasy Film. 88 perc.

 

Elia Kazan életművével kapcsolatban talán a legismertebb megállapításnak számít, hogy az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság előtt tett 1952-es vallomásától kezdve (amelyben számos kollégát nevezett meg kommunista-szimpatizánsként) voltaképpen valamennyi filmje az árulás igazolhatóságának problémáját feszegeti – a Rakparton klasszikusán kívül mégis csak egyetlen műve épül közvetlenül erre a morális dilemmára. Az életpálya alkonyán forgatott A látogatók (amelynek forgatókönyvét Kazan legidősebb fia írta egy The New Yorker-cikk alapján) ugyanazon a megtörtént eseten alapszik, mint a De Palma-féle A háború áldozatai: a vietnami háború poklában foglyul ejtett fiatal lány kollektív meggyalázását és meggyilkolását jelentő közkatona azonban ezúttal nem a párás dzsungelben kényszerül felvenni a harcot saját bajtársaival, hanem friss családi otthona falai közt a havas Connecticutban, évekkel a kegyetlen bűntett után.

Az 1972-es A látogatók nem csupán az író személye, a 16 mm-es formátum és az erőteljes kamara-jelleg okán tekinthető egyfajta rendhagyó home movie-nak Kazan pályaképében: a rendező ezúttal a stúdiófilmjeire jellemző didaktikus hangvétel helyett minimalista, kíméletlen intenzitású és mindenek előtt igen intim lélektani drámában idézi meg saját démonait – mintha csak a korszak Vietnam-traumáját feldolgozó inváziós rémfilmek (Az élőhalottak támadása, Az utolsó ház balra, Őrjöngők) szociohorrorja kerülne egyéni hangszerelésre a Kazanra jellemző színpadi erényekkel. A precízen kimért drámai felépítményben lépésről lépésre uralkodik el a téboly, a főként szereplő-párosokra komponált jelenetekben kibontakozó színészi összjáték végig dermesztően meggyőző (élen a főhőst és a bosszúszomjas antagonistát alakító WoodsRailsback elsőfilmes kettősével), a végkifejlet pedig bármelyik pszichothriller díszére válna a hetvenes évek méregerős és éjsötét felhozatalában.

Extrák: Semmi.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/06 63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9869