KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Elhunyt Lino Brocka
• Koltai Ágnes: Európai audiovizuális közösség Eureka Audiovisual
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A nagy európai fal Cannes
• N. N.: A cannes-i fesztivál díjai Cannes

• Báron György: Hamlet képregényt olvas Aki Kaurismäki filmjei
• N. N.: Aki Kaurismäki filmjei
• Bikácsy Gergely: Bálrendezők Menekülés a „Szabadság” moziból
TÖMEGFILM
• Turcsányi Sándor: A Sólyom nyomában Német demokratikus indiánfilmek
• Szilágyi Ákos: A fejorvosnál Az Emlékmás, mint korunk hőse
TELEVÍZÓ
• Simándi Júlia: Capitaly Televízió és filmgyár magánkézben
KRITIKA
• Székely Gabriella: Leltáron kívül Félálom
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Hiúságok máglyája
• Ardai Zoltán: Darkman
• Hegyi Gyula: New Jack City
• Sneé Péter: Fogd a nőt és fuss!
• Tamás Amaryllis: Boszorkányok
• Zsenits Györgyi: Ragadozó Los Angelesben
HÁTTÉR
• Kézdi-Kovács Zsolt: Eurimages

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szent szív

Barkóczi Janka

Cuore Sacro – olasz, 2005. Rendezte és írta: Ferzan Özpetek. Kép: Gianfilippo Corticelli. Zene: Andrea Guerra. Szereplők: Barbara Bobulova (Irene), Andrea di Stefano (Giancarlo), Lisa Gastoni (Eleonora), Massimo Poggio (Carras). Gyártó: R&C Produczioni. Forgalmazó: SPI Feliratos. 120 perc.

 

Ferzan Özpetek szerzői pályája a Szent szív elkészítésével az egyszerű, de kifinomult technikával felrajzolt személyes tragédiák korábbi vázlataitól egyenesen az ökumenikus létszemlélet transzcendens magasságaiba jut el. A rendező nem kevesebbet vállal a modern Itália Holdnővérének meséjében, mint hogy minden idők legendagyűjteményeinek évezredes bölcsességeit és kliséit sűrítse két órába.

Irene (Barbora Bobulova), az év vállalkozója visszatér a romos családi villába, hogy jól jövedelmező bérházzá alakítsa azt. Számításait természetesen a váratlanul feltörő emlékek és a még váratlanabb találkozások írják felül. A nő szó szerint csodák csodájára döbben rá a nagy igazságra: a pénz nem minden. Pártfogásába vesz egy bájos utcakölyköt, ételt hord a szegényeknek, a helyi plébánossal szövetségben teszi ingyenkonyhává örökségét, még a püspök úrral is találkozik – hogy csak a legalapvetőbb dolgokat említsük.

A történet első egyharmadát jellemző izgalmasan delejes és rideg atmoszféra sajnos teljesen feloldódik a második egység emberbaráti érzelmektől túlfűtött, mégis jellegtelen légkörében. A Szent szív cseppet sem árnyalt társadalomkritikája és a folyamatosan lebegtetett szürreális misztikum végül tökéletesen kioltja egymást, és az egész művet minimum hiteltelenné teszi. Bobulova, aki a kemény üzletasszonyt még ijesztően jól játssza, mint kertjében vonagló könnyes szemű szent inkább csak megmosolyogtat. A film legtöbb eleme a hősnő karakterével párhuzamosan deformálódik, de a kicsikart összhang egyedül a tökéletes giccs létrehozásához elég. Különösen elhibázott választás Andrea Guerra meghatónak szánt zenéje, amely ráadásul következetesen a lehető legrosszabb pillanatokban csendül fel.

Bár a Szent szív világmegváltó hangulata különböző vallási fórumok félelmetes fanatizmusát idézi, a didaktikus dialógusok elejtett megjegyzési között akad egyetlenegy, a túlzásra vonatkozó, amely jó esetben talán öniróniát sejtet.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/01 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8862