KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Elhunyt Lino Brocka
• Koltai Ágnes: Európai audiovizuális közösség Eureka Audiovisual
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A nagy európai fal Cannes
• N. N.: A cannes-i fesztivál díjai Cannes

• Báron György: Hamlet képregényt olvas Aki Kaurismäki filmjei
• N. N.: Aki Kaurismäki filmjei
• Bikácsy Gergely: Bálrendezők Menekülés a „Szabadság” moziból
TÖMEGFILM
• Turcsányi Sándor: A Sólyom nyomában Német demokratikus indiánfilmek
• Szilágyi Ákos: A fejorvosnál Az Emlékmás, mint korunk hőse
TELEVÍZÓ
• Simándi Júlia: Capitaly Televízió és filmgyár magánkézben
KRITIKA
• Székely Gabriella: Leltáron kívül Félálom
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Hiúságok máglyája
• Ardai Zoltán: Darkman
• Hegyi Gyula: New Jack City
• Sneé Péter: Fogd a nőt és fuss!
• Tamás Amaryllis: Boszorkányok
• Zsenits Györgyi: Ragadozó Los Angelesben
HÁTTÉR
• Kézdi-Kovács Zsolt: Eurimages

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Tévémozi

Mussolini végnapjai

Bikácsy Gergely

 

Húsz év telt el a marxista kritikus, Carlo Lizzani első filmje, a Bátrak csapata (1953) és a Mussolini végnapjai (1974) között. Ez alatt nemcsak a filmművészet változott meg, hanem a történelemábrázolás is: ma nem elég harcosan baloldali, érzelem fűtötte (s ettől friss) filmet csinálni. Napjaink történelmének bonyolultsága, ellentmondása a múlt ábrázolása esetében is többet követel.

Lizzani ezúttal vitaalapul is szolgáló történelmi rekonstrukciót alkotott. Vállalkozása fél sikerrel járt. Filmje nehézkesen, sőt néhol unalmasan gördülő alkotás. Magát a témát, az ábrázolt tárgyat, a történelmi helyzetet mégis árnyaltabban, érdekesebben eleveníti fel, mint a közhelytanulságokat ünneplő tankönyvek. Mussolini élve vagy halva? Nem mindegy. A németek magukkal cipelnék Berlinig, az amerikaiak bíróság elé állítanák, az olasz ellenállási mozgalom pedig nem jut egységes nézetre. A kommunisták – tartva egy elhúzódó és ravasz politikai sakkjátszmává alakítható bírósági tárgyalástól – az azonnali kivégzés mellett döntenek. Ennek a helyzetnek vannak általános, így napjainkra is vonatkozó tanulságai. Ezért, s nem konzervatív stílusa, lagymatag izgalmai miatt nézhető a film. Meg Rod Steiger kiváló játéka miatt. Az ő egyedül maradt, szánalmas Mussolinije arra döbbenti rá a nézőt, hogy a diktátorok csak addig látszanak törpeségükben is lenyűgöző, sátáni figuráknak, míg hatalom van a kezükben. Amikor már a segédtisztjük is otthagyja őket, megszűnnek létezni. Még a haláluk előtt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/04 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8229