KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Elhunyt Lino Brocka
• Koltai Ágnes: Európai audiovizuális közösség Eureka Audiovisual
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A nagy európai fal Cannes
• N. N.: A cannes-i fesztivál díjai Cannes

• Báron György: Hamlet képregényt olvas Aki Kaurismäki filmjei
• N. N.: Aki Kaurismäki filmjei
• Bikácsy Gergely: Bálrendezők Menekülés a „Szabadság” moziból
TÖMEGFILM
• Turcsányi Sándor: A Sólyom nyomában Német demokratikus indiánfilmek
• Szilágyi Ákos: A fejorvosnál Az Emlékmás, mint korunk hőse
TELEVÍZÓ
• Simándi Júlia: Capitaly Televízió és filmgyár magánkézben
KRITIKA
• Székely Gabriella: Leltáron kívül Félálom
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Hiúságok máglyája
• Ardai Zoltán: Darkman
• Hegyi Gyula: New Jack City
• Sneé Péter: Fogd a nőt és fuss!
• Tamás Amaryllis: Boszorkányok
• Zsenits Györgyi: Ragadozó Los Angelesben
HÁTTÉR
• Kézdi-Kovács Zsolt: Eurimages

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Tavaszi szimfónia

Koltai Ágnes

A film legfőbb erénye, hogy a főszerepet – Clara Wiecket – a kislányosan bájos Nastassia Kinski alakítja, aki Polanski Hardy-adaptációját, az Egy tiszta nőt is költészetté varázsolta. A dühös, méregtől elfúló Kinski a fiatal Katherine Hepburnre hasonlít, s nem véletlenül jut eszünkbe Hepburne: 1947-ben ő játszotta el Clara szerepét.

A Tavaszi szimfónia zenés életrajzi film, Robert Schumann gyötrelmes sorsát, a felemelkedésért és a sikerért vívott küzdelmét ábrázolja. Az operatőr, Gerard Vandenberg a XVIII. századi plain-airek és csendéletek színeiből komponálta képeit. A korabeli festészet mellett a német romantika és keserűség is nyomot hagy a filmen. Schumann nemcsak a német zene, hanem a fejedelemségekre szabdalt Németország karakteres figurája, durva és túlfinomult egyszerre.

NDK–NSZK koprodukcióban készült a Tavaszi szimfónia, rendezője az a Peter Schamoni, aki a hatvanas évek elején a nyugatnémet új film egyik vezéregyénisége volt. Schamoni az utóbbi időben keveset hallatott magáról (igaz, Paul Kleeről, életéről és munkásságáról készített képzőművészeti kisfilmjét a Magyar Televízió is bemutatta), ám a Tavaszi szimfóniát jó szívvel nem nevezhetjük kései, de érett gyümölcsnek. Pedig pazar és elegáns film; minden Hollywood-epigon ilyenről álmodik, Schamoni nem kisebb egyéniségeket nyert meg filmjének, mint Gidon Kremert (Paganini szerepében), Schumann zenéje pedig többek között Dietrich Fischer-Dieskau, Wilhelm Kempf es Ivo Pogorelich előadásában csendül fel. Feltűnik a filmben Schamoni idősebb pályatársa, a rendező Bernhard Wicki is, aki olyan méltóságteljes és megállapodott Fricken báró bőrébe bújva, hogy A híd alkotóját nehéz felismerni benne.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/03 46-47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6172