KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/július
KRÓNIKA
• Kovács András Bálint: A hatvannyolcas zárvány
• N. N.: David Lean (1908–1991)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Tökéletlen feltámadás A fotográfiáról

• Ardai Zoltán: Álomféleségek Doors
• Hárs György Péter: Jim Morrison és az erotikus tudomány Doors
MAGYAR MŰHELY
• Bán Zoltán András: A romlottságnak nincs határa Beszélgetés Kamondi Zoltánnal

• Zsugán István: Családi szennyes Budapesti beszélgetés Marco Risível
• Schubert Gusztáv: Amerika gyermekei Ovimozi
• Sinkó István: Kés, villa, olló, kamera...
KRITIKA
• Koltai Tamás: Epizodisták főszerepben Rosencrantz és Guildenstern halott
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Intruderek támadása
• Báron György: Tortúra
• Fáber András: Robin Hood
• Gelencsér Gábor: Azok a csodálatos Baker-fiúk
• Kövesdy Gábor: Snack Bar Budapest
• Zsenits Györgyi: Apócák a pácban
• Koltai Ágnes: Zöldkártya
• Tamás Amaryllis: Talpig zűrben
FESZTIVÁL
• Báron György: Monitorfej Fesztivál Győrött
ELLENFÉNY
• Dániel Ferenc: Kinek mozog a mozgókép?

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ellopták Jupiter fenekét

Dániel Ferenc

 

Ellopják a márványtorzó-Jupiter fenekét, ám a nézőnek nincs oka aggodalomra: méltán közkedvelt francia színészek, élükön Annie Girardot-val és Philippe Noiret-val, gondoskodnak róla, hogy a nagyértékű ülep megkerüljön; jóízű kalandok, fordulatok, vidámságok és pikáns szövegelések közepette. Philippe de Broca, a rendező jó, de nem túlfeszített iramot diktál. Ennek köszönhetően még egy nyári görögországi üdülés minden békebeli örömében is osztozhatunk. Mélykék tenger. Tintakék ég. Akropolisz. Narancsligetek, hegyi kolostorok, hófehér házak, hajók, konflisok, meredélyes utak. A helyszín annyira vonzó, hogy egy-egy jól megérdemelt pillanatban a hajszát is félbeszakítva, a színészek strandolnak, napoznak (talán még az operatőr is fejeseket ugrált két snitt között). Persze a gondűző vígjátékhoz kellenek még hullák (vannak), rablók (feltünedeznek, amikor a feszültségkeltés ezt megkívánja), zsaruk (a legszemfülesebb maga Annie Girardot, de a „civil” Noiret is belejön), és végül helybeliek. A görög vendéglátók szemmel láthatólag szívesen statisztálnak – lévén idegenforgalmi idény – s különben is a bolondos francia stáb kinevetteti a turizmust, a műemlék-tapodást, a fotómániát, az örök nászutasságot.

Műfaji biztonságérzetünk támad: mintha de Broca belülről látná, hogy a nosztalgia nem azonos a múltba vágyódással, hanem kontraszthatás – mozgékony felvevőgép mozgalmas eseményeket közvetít s azok centrumában megbízhatóan jelen van két középkorú, kicsit elnehezedett ember (jelentős színészegyéniség), derülnek önmagukon, egymáson s az egész ironikus mozgalmasságon. Szuszogva ugyan, de végigcsinálják.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/04 42. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7491