KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/július
KRÓNIKA
• Kovács András Bálint: A hatvannyolcas zárvány
• N. N.: David Lean (1908–1991)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Tökéletlen feltámadás A fotográfiáról

• Ardai Zoltán: Álomféleségek Doors
• Hárs György Péter: Jim Morrison és az erotikus tudomány Doors
MAGYAR MŰHELY
• Bán Zoltán András: A romlottságnak nincs határa Beszélgetés Kamondi Zoltánnal

• Zsugán István: Családi szennyes Budapesti beszélgetés Marco Risível
• Schubert Gusztáv: Amerika gyermekei Ovimozi
• Sinkó István: Kés, villa, olló, kamera...
KRITIKA
• Koltai Tamás: Epizodisták főszerepben Rosencrantz és Guildenstern halott
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Intruderek támadása
• Báron György: Tortúra
• Fáber András: Robin Hood
• Gelencsér Gábor: Azok a csodálatos Baker-fiúk
• Kövesdy Gábor: Snack Bar Budapest
• Zsenits Györgyi: Apócák a pácban
• Koltai Ágnes: Zöldkártya
• Tamás Amaryllis: Talpig zűrben
FESZTIVÁL
• Báron György: Monitorfej Fesztivál Győrött
ELLENFÉNY
• Dániel Ferenc: Kinek mozog a mozgókép?

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Újra szól a hatlövetű

Ardai Zoltán

Százegy éve, hogy nincs miért tartani a Clanton-bandától. Hisz jól tudjuk: O. K. Corralnél végeztek velük az Earpök és Doc Holliday. De huszonöt éves már az esetről készült Sturges-western is, amelyben a mitikus vadnyugati famíliák küzdelme elhalványul Holliday melodrámája mellett: az ő „árnyaltan” vérmes filmbeli alakja, megtámogatva a belső felvételek kivételes hangulati erejével, sokkal hatásosabban hamis, mint a realisztikusabbra „vett” figura, Wyatt Earp bíróé, aki csupán „derék amerikai fegyverforgató”-mivoltával s néhány kihívóan szentimentális jelenettel szeretné elnyerni a néző méltánylását. A bíró forgolódása a rend és a barbárság, törvény és magánerkölcs ütközései közt még korabeli western-újdonságot sem tartogat, s a leszámolás a marhakarámnál ezért (is) csak a szokásos: bármeddig húzódik, kurtán-furcsán ér véget. Megvannak a halottak, haza lehet menni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/03 50-51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7164