KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/július
KRÓNIKA
• Kovács András Bálint: A hatvannyolcas zárvány
• N. N.: David Lean (1908–1991)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Tökéletlen feltámadás A fotográfiáról

• Ardai Zoltán: Álomféleségek Doors
• Hárs György Péter: Jim Morrison és az erotikus tudomány Doors
MAGYAR MŰHELY
• Bán Zoltán András: A romlottságnak nincs határa Beszélgetés Kamondi Zoltánnal

• Zsugán István: Családi szennyes Budapesti beszélgetés Marco Risível
• Schubert Gusztáv: Amerika gyermekei Ovimozi
• Sinkó István: Kés, villa, olló, kamera...
KRITIKA
• Koltai Tamás: Epizodisták főszerepben Rosencrantz és Guildenstern halott
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Intruderek támadása
• Báron György: Tortúra
• Fáber András: Robin Hood
• Gelencsér Gábor: Azok a csodálatos Baker-fiúk
• Kövesdy Gábor: Snack Bar Budapest
• Zsenits Györgyi: Apócák a pácban
• Koltai Ágnes: Zöldkártya
• Tamás Amaryllis: Talpig zűrben
FESZTIVÁL
• Báron György: Monitorfej Fesztivál Győrött
ELLENFÉNY
• Dániel Ferenc: Kinek mozog a mozgókép?

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A csontok útja

Lajta Gábor

 

Komótos bevezetés (a szereplők bemutatása) után szorosra fűzi az eseményláncot a rendező, Doru Nastase, akit népszerű színészek és rutinos forgatókönyvírók segítettek kalandos történelmi históriájának megalkotásában.

A csontok útja az 1848-as román függetlenségi harc ködösen fölvázolt hátterével, egy tipikusan western-karakterű főhősre építve teljesíti a mozi minimumkövetelményét: nem untat. Igaz, a film kissé házilagos kivitelezésűnek hat, az operatőr sokszor kapkodó, a színvilág nem harmonikus, a szereplők jobbára csak arcukat adják. Mindezt csodálatos módon mégis feledteti az az egyszerű fogás, hogy mindenféle „művészies” lélektani, túllírizáló és egyéb kitérők nélkül végigpörgetik a történetet, amely – motívumaiban – jobban emlékeztet A hallgatag emberre, mint egy korfestő történelmi filmre.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/08 45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7007