KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/július
KRÓNIKA
• Kovács András Bálint: A hatvannyolcas zárvány
• N. N.: David Lean (1908–1991)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Tökéletlen feltámadás A fotográfiáról

• Ardai Zoltán: Álomféleségek Doors
• Hárs György Péter: Jim Morrison és az erotikus tudomány Doors
MAGYAR MŰHELY
• Bán Zoltán András: A romlottságnak nincs határa Beszélgetés Kamondi Zoltánnal

• Zsugán István: Családi szennyes Budapesti beszélgetés Marco Risível
• Schubert Gusztáv: Amerika gyermekei Ovimozi
• Sinkó István: Kés, villa, olló, kamera...
KRITIKA
• Koltai Tamás: Epizodisták főszerepben Rosencrantz és Guildenstern halott
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Intruderek támadása
• Báron György: Tortúra
• Fáber András: Robin Hood
• Gelencsér Gábor: Azok a csodálatos Baker-fiúk
• Kövesdy Gábor: Snack Bar Budapest
• Zsenits Györgyi: Apócák a pácban
• Koltai Ágnes: Zöldkártya
• Tamás Amaryllis: Talpig zűrben
FESZTIVÁL
• Báron György: Monitorfej Fesztivál Győrött
ELLENFÉNY
• Dániel Ferenc: Kinek mozog a mozgókép?

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Őrült nők ketrece II.

Kémek a lokálban

Varga András

 

Az első részből jól ismert furcsa páros elhárítási históriába keveredik. Egy rejtélyes kapszulát – amiről ismerőseink nem is sejtik, hogy náluk van – mind a kémelhárítás, mind a bűnbanda szeretne megkaparintani.

Előlük menekül három ország határán a két férfi. Erre alapozódik a paródia. De mindez mellékes, a lényeg: Michel Serrault-t a nemi szerepek különleges átélésével verte meg az isten. Más ez, mint a híres, férfiszínészek alakította kizárólagos női szerepek. Serrault homoszexuális férfiként hol nő, hol férfi, hol pedig a kettő közti számtalan viselkedésbeli átmenet valamelyike.

Ám amit látunk, az csak egy kisebbségi, szubkulturális helyzetvígjáték. Még akkor is, ha Molinaro fügét mutat úgymond normálisnak és melegnek, politikusnak és szokványnak, de a filmnek és a kriminek is. Csúfolódik. Az eredetiségnek igazából mégis híján van. Hektikás humorú kalandjaival jobban sandít a néző frivolitására, mintsem arra, ami a jóízű nevetés felszabadító, megvilágosító erejében lakozik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/10 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6622