KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/július
KRÓNIKA
• Kovács András Bálint: A hatvannyolcas zárvány
• N. N.: David Lean (1908–1991)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Tökéletlen feltámadás A fotográfiáról

• Ardai Zoltán: Álomféleségek Doors
• Hárs György Péter: Jim Morrison és az erotikus tudomány Doors
MAGYAR MŰHELY
• Bán Zoltán András: A romlottságnak nincs határa Beszélgetés Kamondi Zoltánnal

• Zsugán István: Családi szennyes Budapesti beszélgetés Marco Risível
• Schubert Gusztáv: Amerika gyermekei Ovimozi
• Sinkó István: Kés, villa, olló, kamera...
KRITIKA
• Koltai Tamás: Epizodisták főszerepben Rosencrantz és Guildenstern halott
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Intruderek támadása
• Báron György: Tortúra
• Fáber András: Robin Hood
• Gelencsér Gábor: Azok a csodálatos Baker-fiúk
• Kövesdy Gábor: Snack Bar Budapest
• Zsenits Györgyi: Apócák a pácban
• Koltai Ágnes: Zöldkártya
• Tamás Amaryllis: Talpig zűrben
FESZTIVÁL
• Báron György: Monitorfej Fesztivál Győrött
ELLENFÉNY
• Dániel Ferenc: Kinek mozog a mozgókép?

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ottó, az orrszarvú

Kovács András Bálint

 

Ottó, jóllehet sárga és három szarva van, mégis igazi orrszarvú. Topper, az angyali szépségű dán kisfiú rajzolta a szobája falára egy varázsceruzával, amellyel, ha valamit lerajzolnak, az megelevenedik. Nem kis galibát okoz Ottó a kis halászfalu kocsmájának emeletén, de a derék falusiak dicséretére legyen mondva, ezt egy cseppet sem bánják. Nem csoda, hisz ebben a faluban mindenki lökött egy kicsit, kivéve a gyerekeket, akik ettől némiképpen magányosnak is érzik magukat. Még jó, hogy ott a varázsceruza, amellyel sakkban tudják tartani a bugyuta és olykor durva felnőtteket. A film, számos mulattató epizódja ellenére, mégis szomorkás egy kicsit. A történet középpontjában az áll, hogy Topper hazavárja tengerész papáját, aki ugyan mindennap ajándékokat küldözget neki a távolból, de ettől a kisfiú még mindig magányos: anyukája nincs (nem tudjuk, hol van), apukája pedig ki tudja mikor jön meg. Egyetlen barátja Viggo, egy vörös hajú kisfiú, de Viggo családjában sincs nyugalom: apukája ugyancsak gonosz pára. A film már-már abszurdba hajló jelenetekkel ecseteli, ahogy a két kisfiú kénytelen kijátszani az ostoba és otromba felnőtteket. Nem is segít ezen a hülye világon más, mint a varázsceruza, amelyet a történet végén, amikor a papa már Toppert is magával viszi, a kisfiú mentőövként kidob a partra Viggónak.

Bájos gyerekfilm az Ottó, az orrszarvú, és néha meghökkentő eseményfordulatai határozottan az abszurd iránti érzékről tesznek tanúságot, melyet a rendező nyilván komolyabb műfajokban is kamatoztatni tudna.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/05 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5831