KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/július
KRÓNIKA
• Kovács András Bálint: A hatvannyolcas zárvány
• N. N.: David Lean (1908–1991)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Tökéletlen feltámadás A fotográfiáról

• Ardai Zoltán: Álomféleségek Doors
• Hárs György Péter: Jim Morrison és az erotikus tudomány Doors
MAGYAR MŰHELY
• Bán Zoltán András: A romlottságnak nincs határa Beszélgetés Kamondi Zoltánnal

• Zsugán István: Családi szennyes Budapesti beszélgetés Marco Risível
• Schubert Gusztáv: Amerika gyermekei Ovimozi
• Sinkó István: Kés, villa, olló, kamera...
KRITIKA
• Koltai Tamás: Epizodisták főszerepben Rosencrantz és Guildenstern halott
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Intruderek támadása
• Báron György: Tortúra
• Fáber András: Robin Hood
• Gelencsér Gábor: Azok a csodálatos Baker-fiúk
• Kövesdy Gábor: Snack Bar Budapest
• Zsenits Györgyi: Apócák a pácban
• Koltai Ágnes: Zöldkártya
• Tamás Amaryllis: Talpig zűrben
FESZTIVÁL
• Báron György: Monitorfej Fesztivál Győrött
ELLENFÉNY
• Dániel Ferenc: Kinek mozog a mozgókép?

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Három évszak

Pápai Zsolt

 

A századvég Vietnamja a Föld alighanem egyik legdinamikusabban változó országa. Gazdasági liberalizáció, egypárti vezetés. Egyelőre. Melyik a követendő: a kínai vagy a kelet-európai modell? A kérdés mindmáig nem eldöntött.

Ide, a már nem a régi, még nem az új Vietnamba kalauzol az itt született, de az Egyesült Államokban nevelkedett, csupán 26 éves Tony Bui rendező debütáló munkája. A három „évszak”: a múlt, azaz olvadásnak indult tradíció, illetve a kérdő- és felkiáltójelekkel teli jelen és jövő. A laza, epizódszerűen szerkesztett film négy embernek – egy virágárus lánynak, egy utcagyereknek, egy riksás férfinak és egy amerikai ex-tengerészgyalogosnak – a változások egyik epicentrumában, Ho Si Minh-városban tett „utazásáról”, egymás- és önkereséséről mesél. Hőseink bármennyire különbözőek is, életük paralel fut. Mert egy hasadóban lévő világban a párhuzamos sorsok közös nevezője a magány – másképpen: a kényszeres vágy a kapcsolatteremtésre. A néhol már-már melodrámába hajló történetek mögött nyers líra lüktet: az érzékeny és mértéktartó, bravúrosra komponált és ellenpontozott, klasszicizáló képeket életöröm, részvét és szánalom színezi. A hatás igen meggyőző, még ha helyenként görcsösnek tetsző is a szándék, mely minden nyomorúságot idézőjelbe utalna.

A Három évszak az első amerikai produkció, melyet az elmúlt negyedszázadban Vietnamban forgattak. Az egyetlen Harvey Keitel kivételével teljes egészében ázsiai színészekkel készült film az idei Sundance-en, a fesztivál eddigi történetében példátlan módon, a legjelentősebb díjak közül hármat is (a zsűri nagydíja, a közönség díja, a legjobb operatőri munka) elnyert.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/11 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4641