KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/július
KRÓNIKA
• Kovács András Bálint: A hatvannyolcas zárvány
• N. N.: David Lean (1908–1991)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Tökéletlen feltámadás A fotográfiáról

• Ardai Zoltán: Álomféleségek Doors
• Hárs György Péter: Jim Morrison és az erotikus tudomány Doors
MAGYAR MŰHELY
• Bán Zoltán András: A romlottságnak nincs határa Beszélgetés Kamondi Zoltánnal

• Zsugán István: Családi szennyes Budapesti beszélgetés Marco Risível
• Schubert Gusztáv: Amerika gyermekei Ovimozi
• Sinkó István: Kés, villa, olló, kamera...
KRITIKA
• Koltai Tamás: Epizodisták főszerepben Rosencrantz és Guildenstern halott
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Intruderek támadása
• Báron György: Tortúra
• Fáber András: Robin Hood
• Gelencsér Gábor: Azok a csodálatos Baker-fiúk
• Kövesdy Gábor: Snack Bar Budapest
• Zsenits Györgyi: Apócák a pácban
• Koltai Ágnes: Zöldkártya
• Tamás Amaryllis: Talpig zűrben
FESZTIVÁL
• Báron György: Monitorfej Fesztivál Győrött
ELLENFÉNY
• Dániel Ferenc: Kinek mozog a mozgókép?

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Robotzsaru 3.

Bíró Péter

Ritkán fordul elő az ilyen filmek esetében, hogy a folytatás jobban sikerülne, mint az első rész. És ekkor még nem beszéltünk ama bizonyos első darabok minőségéről, mivel az végképp használhatatlanná relativizálná az alul- és felülmúlás amúgy sem szigorúan tisztázott fogalmát. Ha a Robotzsaru I. nem volt igazán eredeti, sem ötletét, sem kivitelét tekintve, a harmadik tisztességesen hozza ugyanezt a formát.

Az akció- és érzelemdús film a jövő század Amerikáját vetíti elénk, ahol az Üzlet, a Pénz már odáig vetemedik, hogy százezreket akar kitelepíteni, hogy a felszabadult területen felépítse a tökéletes, nyomor és bűnnélküli várost (lásd: A Pusztító). Túl hidegháborún, oroszokon a szorongás immár új arcot, formát ölt az amerikai film tudatalattijában: a szálak egy nagyon hatalmas, nagyon gonosz japán ember kezében futnak össze. A robotzsaru természetesen a Jó oldalán avatkozik a küzdelembe, és a maga lassú, de kíméletlen módján végül győzedelmeskedik is.

A film egyik gyakran visszatérő konfliktusa abból a kettősségből adódik, hogy a főhős elpusztíthatatlan géptestében emlékező és érző emberi agy működik. Az alkotók egyértelműen és talán kissé egysíkúan azt sugallják, ez szánalomra méltó állapot, nem gondolva azokra a halandókra, akik esetleg sóvárgással tekintenek egy ilyesfajta rozsdamentes, elnyűhetetlen öröklétre.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/05 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1158