KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/június
KRÓNIKA
• N. N.: Pályázatunk eredménye
• N. N.: Magyar Mozgókép Alapítvány

• Márton László: Kései melankólia Jarman
TELEVÍZÓ
• Sipos Júlia: A forradalom elmúlt Fekete Doboz
• Wisinger István: Az amerikai közszolgálati televízióról Hír... hír... hír...
• N. N.: Mi az, hogy CPB?

• Bikácsy Gergely: Fallosz és arany ősz Eizenstein rajzai elé
• Körner Éva: A vonal dramatikája
MAGYAR MŰHELY
• Zsugán István: Filmművészetről pedig szó se essék Beszélgetés Ragályi Elemérrel
• N. N.: Ragályi Elemér operatőr filmjei
KRITIKA
• György Péter: Macho-Magyarország Melodráma (Szabadság, szerelem)
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Rose Hill asszonya
• Zsenits Györgyi: Farkasokkal táncoló
LENGYEL FILM
• Koltai Ágnes: Táncőrület
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Mindörökké
• Tamás Amaryllis: Ollókezű Edward
• Gáti Péter: Jobb ma egy zsaru, mint holnap egy másik
• Bikácsy Gergely: A márki
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Mi, a fehér helikopter

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Baby Mama

Parádi Orsolya

Baby Mama – amerikai, 2008. Rendezte és írta: Michael McCullers. Kép: Daryn Okada. Zene: Jeff Richmond. Szereplők: Amy Poehler (Angie), Tina Fey (Kate), Greg Kinnear (Rob), Dax Shepard (Carl), Sigourney Weaver (Chaffee), Steve Martin (Barry), Maura Tierney (Caroline). Gyártó: Broadway Video. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Feliratos. 99 perc.

 

Mi az? Professzionális munkavégzés a felső vezetői rétegben, teljes emancipáltság, egyszersmind akut ellágyulás és nyelveken szólás kistermetű, kerek, kopasz emberi lények láttán. A megfejtés: dübörgő biológiai óra. A gazdag európai országok (pl. Svédország) után kezd az Egyesült Államokban is divattá válni, hogy jólszituált harmincas-negyvenes nők egyedül vállalnak gyereket. Egy jóképű donor anyagát felhasználva már fénykép és génállomány alapján be lehet lőni, milyen lesz az eljövendő kisded. Ha pedig valaki történetesen 37 évesen úgy dönt, elindul ezen az úton, és minden anyagi eszköz a rendelkezésére áll, de meddő, vagy valamilyen szervi elváltozás miatt nem sikerül teherbe esnie, ott a lehetőség, hogy béranyával „dolgoztasson”.

A Baby Mama esetében azonban a béranya figurája a lelkesítő Juno-jelenség totális ellentéte. Nem egy felvilágosult és öntudatos, véletlenül teherbe esett tinédzser dönt úgy, hogy megszüli a babát, majd megfelelő pótszülőket keres neki, hanem egy igénytelen, munkásosztálybeli „white trash” vállalja sok pénzért ugyanezt.

Így indul az Austin Powers – Aranyszerszám forgatókönyvírójának vígjátéka: a magasan kvalifikált, csinos Kate megbízza egy közvetítő ügynökségen keresztül Angie-t a béranyasággal, majd amikor a szőke egyszerűség lelép erőszakos pasijától, jobb híján beköltözteti magához, hiszen leendő gyermekének anyja. A két eltérő szociális háttér és szokásrendszer morbid találkozása adja a szórakoztatás alapját, valamint az olyan pillanatok, mint amikor Kate főnökeként a copfos Steve Martin egy biotermékeket előállító cég gurujának szerepében a pénzre koncentrálva meditál a tárgyalóasztalon. Az eredetileg átverésnek szánt bizniszből végül szívmelengetőnek szánt pálfordulás, valódi terhesség, és összességében egy rövid lejáratú, de kellemes moziélmény lesz.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/07 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9425