KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/június
KRÓNIKA
• N. N.: Pályázatunk eredménye
• N. N.: Magyar Mozgókép Alapítvány

• Márton László: Kései melankólia Jarman
TELEVÍZÓ
• Sipos Júlia: A forradalom elmúlt Fekete Doboz
• Wisinger István: Az amerikai közszolgálati televízióról Hír... hír... hír...
• N. N.: Mi az, hogy CPB?

• Bikácsy Gergely: Fallosz és arany ősz Eizenstein rajzai elé
• Körner Éva: A vonal dramatikája
MAGYAR MŰHELY
• Zsugán István: Filmművészetről pedig szó se essék Beszélgetés Ragályi Elemérrel
• N. N.: Ragályi Elemér operatőr filmjei
KRITIKA
• György Péter: Macho-Magyarország Melodráma (Szabadság, szerelem)
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Rose Hill asszonya
• Zsenits Györgyi: Farkasokkal táncoló
LENGYEL FILM
• Koltai Ágnes: Táncőrület
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Mindörökké
• Tamás Amaryllis: Ollókezű Edward
• Gáti Péter: Jobb ma egy zsaru, mint holnap egy másik
• Bikácsy Gergely: A márki
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Mi, a fehér helikopter

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Barátnők

Kostyál Andrea

Mes copines – francia, 2006. Rendezte: Sylvia Ayme. Írta: Joanna Giger. Kép: Yves Dahan. Szereplők: Stéphanie Sokolinski (Manon), Djena Tsimba (Djena), Léa Seydoux (Aurore), Anne-Sophie Franck (Marie). Gyártó: Récifilms / Axel Films / Scope Invest. Forgalmazó: Paradigma. Feliratos. 90 perc.

 

Női trendmagazinok szerelmi rovatai, a vaskos szex-szakirodalom ihlette ezt a habkönnyű kis francia komédiát, melyben egy fészekaljnyi tini lányka esik át azon a bizonyos tűzkeresztségen: a Barátnők című alkotás a testiség orákulumát nagy vonalakban vezeti elő a pubertáló közönségének. A férfi és nő vagy nő és nő egyesülésének hermetikusan elzárt titkait, mindazt, amit a mostani harmincasoknak annak idején a Legénybúcsú kanos opusza próbált bemesélni – azzal a különbséggel, hogy ez a darab képes elkerülni az obszcenitást, és alpári humorral sem dobálódzik, jóllehet van vaj a füle mögött.

Az örökzöld témát, a felnőtté, nővé válás fájdalmas kálváriáját ostobán viccelődve és döbbenetes naivitással tálalja. Szimpatikus kis hősei egy iskola amatőr tánccsapatát alkotják, a négy lánynak azonban a színre lépő nyurga sihederek mellett a veszedelmesen közeledő táncversennyel is meg kell birkózniuk. A feladat azonban itt és most nem csak az, hogy szalagavatóig mindenki veszítse el az ártatlanságát, – az szinte már plágium lenne –, hanem a dicsőség, elismerés megszerzéséért, az énkép mellett darabokra tört önbecsülés visszaszerzéséért folyik itt a harc. A fiatalok bedobnak hát apait, anyait és gyakran a törölközőt is, csakhogy összeálljon a koreográfia. Színészpalántái dekoratívak, helyesek, divatos sportkollekcióikban csak úgy villódznak a márkajelzések és a feszesen izmos hasfalak. Adott tehát egy fajsúly nélküli, esemény- és cselekménydús film, ami a blődli párbeszédei, a sztereotip kliséorgiái és az amatőr rendezés ellenére sem fogja a Playboy mellett a matrac alatt végezni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/01 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8865