KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/június
KRÓNIKA
• N. N.: Pályázatunk eredménye
• N. N.: Magyar Mozgókép Alapítvány

• Márton László: Kései melankólia Jarman
TELEVÍZÓ
• Sipos Júlia: A forradalom elmúlt Fekete Doboz
• Wisinger István: Az amerikai közszolgálati televízióról Hír... hír... hír...
• N. N.: Mi az, hogy CPB?

• Bikácsy Gergely: Fallosz és arany ősz Eizenstein rajzai elé
• Körner Éva: A vonal dramatikája
MAGYAR MŰHELY
• Zsugán István: Filmművészetről pedig szó se essék Beszélgetés Ragályi Elemérrel
• N. N.: Ragályi Elemér operatőr filmjei
KRITIKA
• György Péter: Macho-Magyarország Melodráma (Szabadság, szerelem)
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Rose Hill asszonya
• Zsenits Györgyi: Farkasokkal táncoló
LENGYEL FILM
• Koltai Ágnes: Táncőrület
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Mindörökké
• Tamás Amaryllis: Ollókezű Edward
• Gáti Péter: Jobb ma egy zsaru, mint holnap egy másik
• Bikácsy Gergely: A márki
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Mi, a fehér helikopter

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Edukators

Földes András

 

A német újraegyesítés lelkesültségén és naivitásán nosztalgiázó Good Bye, Lenin sikere után szükségszerű volt, hogy filmre vigyék azt a kort is, amibe végül a forradalmi eufória torkollott. A rendszerváltás lelkes tévészerelője az Edukators-ban ismét a rendszer ellenében tevékenykedő fiatalt játszik, igaz, a megdöntendő ideológia ezúttal már a kapitalizmus. Jan, lánglelkű antiglobalista társával együtt milliomosok házait töri fel, hogy a művészeti projekt szellemében felhalmozott bútorok tetejére üzenetet helyezzen el: „Túl sok a pénzed!” Így üzenve hadat az elanyagiasodott, a belső értékekkel és a kisállatokkal mit sem törődő világnak.

A filozofikus forradalmat nem a rendőrség, hanem az érzelmek kavarják meg. Az összeszokott párost szerelmi háromszöggé bővítő lány megjelenése átgondolatlan akcióhoz, majd egy milliomos kényszerű elrablásához vezet.

Az Edukators témaválasztása telitalálatnak tűnik, hiszen a jellegzetesen ezredfordulós, újbalos réteggel nem sokan foglalkoztak, noha már csak a Világbank gyűlései ellen szervezett, több ezer fős demonstrációk, vagy a Budapesten is megjelenő, közösségi házfoglalók is mutatják, markáns jegyekkel bíró, aktuális kérdéseket feszegető szubkultúráról van szó.

Hans Weingartner azonban nem tudott mit kezdeni a nagy lehetőséggel. Az Edukators nem azért bukik el, mert a rendező átlátszó módon tereli a csapatot egy világtól elzárt, ámde festői kilátással bíró pásztorlakba, hogy ott didaktikus párbeszédek formájában ütközhessenek a nézetek. A téma elvinné még azt is, hogy a rendező leplezetlen szimpátiát táplál lázadó hősei iránt. Weingartner azonban maga sem ismeri igazán a lázadók nézeteit. Az ideológiai konfliktus egyik oldalára így a fogyasztói társadalom képviselői kerültek, akik történetesen mind érzéketlen és pökhendi alakok. Szemben velük pedig a közhelyeket puffogtató lázadók állnak.

Az Edukators szellemes csavarral véget érő ifjúsági kalandfilm lett, ami pont úgy viszonyul az ügy valódi kérdéseihez, mint Che Guevarás póló a forradalomhoz.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/06 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8293