KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/június
KRÓNIKA
• N. N.: Pályázatunk eredménye
• N. N.: Magyar Mozgókép Alapítvány

• Márton László: Kései melankólia Jarman
TELEVÍZÓ
• Sipos Júlia: A forradalom elmúlt Fekete Doboz
• Wisinger István: Az amerikai közszolgálati televízióról Hír... hír... hír...
• N. N.: Mi az, hogy CPB?

• Bikácsy Gergely: Fallosz és arany ősz Eizenstein rajzai elé
• Körner Éva: A vonal dramatikája
MAGYAR MŰHELY
• Zsugán István: Filmművészetről pedig szó se essék Beszélgetés Ragályi Elemérrel
• N. N.: Ragályi Elemér operatőr filmjei
KRITIKA
• György Péter: Macho-Magyarország Melodráma (Szabadság, szerelem)
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Rose Hill asszonya
• Zsenits Györgyi: Farkasokkal táncoló
LENGYEL FILM
• Koltai Ágnes: Táncőrület
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Mindörökké
• Tamás Amaryllis: Ollókezű Edward
• Gáti Péter: Jobb ma egy zsaru, mint holnap egy másik
• Bikácsy Gergely: A márki
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Mi, a fehér helikopter

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Őrült napok

Loránd Gábor

 

Mintha kissé megkergültek volna az NSZK-ból szabadságra hazatért jugoszláv vendégmunkások. Isznak, kártyáznak, autójukon parádéznak, esztelen fogadásokat kötnek, régi ellentétek parazsát szítják, még ölnek is. Nikola Babić intő példázatnak szánt története arról igyekszik meggyőzni a nézőt, hogy az idegen földön szerzett élmények: a magány, a kiszolgáltatottság, a naphosszat tartó robot elvadítják, tönkreteszik a hajdan vidám, egyszerű falusiakat. Pénzük van, de valahogy mind kivetkőznek régi önmagukból. Csak a tragédiák figyelmeztetik őket: valami nincs rendben.

Készséggel elfogadjuk, hogy kegyetlenek a vendégmunkáslét törvényei, hisz olvashattunk szavahihető krónikásokat: Böllt, Lenzet, Max von der Grünt, vagy külföldet járva, magunk is láthattuk a diszkrimináció ugyancsak konkrét megnyilvánulásait. Ez a film viszont nem tud hiteles kapcsolatot teremteni a két pólus, a külföld és a szülőföld között. Mértéktelen kocsmai ivászatok és egy puskalövéssel végződő egyéni bosszú képei peregnek előttünk, csak a bánatos arák és hitvesek panaszából sejthetjük meg, honnan fúj valójában a szél. A vendégmunkás-barakkok felől. De ezt legfeljebb csak becsületszóra hisszük el ennek a hosszadalmas üresjáratokkal elnehezített műnek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/10 48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7311