KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/június
KRÓNIKA
• N. N.: Pályázatunk eredménye
• N. N.: Magyar Mozgókép Alapítvány

• Márton László: Kései melankólia Jarman
TELEVÍZÓ
• Sipos Júlia: A forradalom elmúlt Fekete Doboz
• Wisinger István: Az amerikai közszolgálati televízióról Hír... hír... hír...
• N. N.: Mi az, hogy CPB?

• Bikácsy Gergely: Fallosz és arany ősz Eizenstein rajzai elé
• Körner Éva: A vonal dramatikája
MAGYAR MŰHELY
• Zsugán István: Filmművészetről pedig szó se essék Beszélgetés Ragályi Elemérrel
• N. N.: Ragályi Elemér operatőr filmjei
KRITIKA
• György Péter: Macho-Magyarország Melodráma (Szabadság, szerelem)
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Rose Hill asszonya
• Zsenits Györgyi: Farkasokkal táncoló
LENGYEL FILM
• Koltai Ágnes: Táncőrület
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Mindörökké
• Tamás Amaryllis: Ollókezű Edward
• Gáti Péter: Jobb ma egy zsaru, mint holnap egy másik
• Bikácsy Gergely: A márki
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Mi, a fehér helikopter

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vaskos tréfa

Upor László

 

A film főhőse (Alberto Sordi) amolyan nagy tréfamester. Befolyásos márki ő – a pápai titkos tanács tagja –, aki magas rangja ellenére (de annak védelme alatt) vígan űz gúnyt mindenből és mindenkiből. Tréfái hol szellemesek, hol ízetlenebbek, közönségesek, vagy épp vérlázítóak; s a koldustól a pápáig mindenkire veszélyes hősünk féktelen humora.

Minden csínyek betetőzéseként elvitet, s a maga helyébe ültet egy szénhordót – véletlen lelt hasonmását. Ennek a nem túl eredeti (és meglehetősen erőtlenül kidolgozott) dramaturgiai ötletnek köszönhetően Sordi kettős szerepben tündökölhet. Csakhogy mindez kevésnek bizonyul. Monicelli filmje nem gyalázatosan rossz, nem csapnivaló, csak éppen nincs sok értelme megnézni. Van benne egy kevés politika (a Napóleon megszállta Rómában játszódik a történet); felvillannak barátságok, szerelmek; de mindez soha nem eléggé fontosan, nem eléggé hitelesen, nem eléggé érdekesen. A legnagyobb baj azonban az, hogy az egész film – bár láthatóan annak szánták – nem elég mulatságos.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/04 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5858